Egy 105 és fél éves tábla története – egy tárgy és ami mögötte van

Egy–egy tárgy több történettel, múltbeli réteggel bírhat, mint azt elsőre gondolnánk. A kontextus vizsgálata néha sokkal izgalmasabb, mint az ilyen irányú érdeklődést kiváltó ok. A következőkben egy pozsonyi út során, egy múzeum faláról „előugró” történetet adunk közre.

Kristof Petrovsky írása

Nagyon ritka helyzet az muzeális gyűjteményekben – legyen az régészeti vagy történeti-néprajzi -, amikor napra vagy hétre pontosan tudjuk, hogy egy adott tárgy mikor készült. Természetesen kivételt képeznek ez alól a keltezéssel ellátott iratok, dokumentumok, oklevelek. Ezek keletkezése jó eséllyel az a nap, amely dátum a szövegben szerepel.

Ilyen kivételes tárgyat, egy hivatalt, konkrétan járásbírósági épületet jelölő táblát őriz a Szlovák Nemzeti Múzeum. Ez jelenleg ki is van állítva a pozsonyi várban, a kettős kereszt mint szimbólum történetével foglalkozó állandó kiállítási egységben.

Első ránézésre nem olyan egyértelmű ez a datálás, hiszen magán a táblán nem szerepel egy konkrét dátum sem. Ugyanakkor kissé mélyebbre ásva egyértelműbb kép rajzolódik ki. Ehhez először két, elsősorban a régészeti gyakorlatban használt fogalmat kell tisztázni. Az egyik a terminus post quem, a másik a terminus ante quem. Előbbi egy olyan bizonyítható időpontot jelöl, amely után keletkezett az adott tárgy, utóbbi pedig egy olyat, ami előtt. Ha jól megnézzük a kézzel festett táblát, akkor két fogódzót találunk a post quem datáláshoz.

Egyrészt már a „Magyar Népköztársaság” megnevezés szerepel rajta, másrészt pedig a korona nélküli magyar címer. Figyelembe véve ezeket kijelenthetjük, hogy 1918. november 16., a Habsburg-ház trónfosztása és a Károlyi Mihály nevével fémjelzett, az őszirózsás forradalom következtében létrejövő első magyar demokratikus köztársaság kikiáltása után járunk, hiszen ennek az államalakulatnak a nevét és címerét látjuk. Ugyanakkor azt is elolvashatjuk, hogy a Vág völgyében fekvő rózsahegyi (Ružomberok) bíróság épületéről van szó. Ha megnézzük a térség igen zilált 1918. végi történetét, akkor egyértelművé válik, hogy a Felvidék ezen legészakibb része igen rövid ideig tartozott a Magyar Népköztársaság fennhatósága alá.

A Monarchia utolsó óráiban már folyamatos helyezkedés zajlott az új és régi utódállamok között, így történt ez a Felvidéken is, Magyarország és a születőfélben lévő, az antant által támogatott Csehszlovákia között. A Károlyi-kormány először 1918. december 6-án egyezett meg egy, az etnikai határokat nagyjából lekövető demarkációs vonalról, az úgynevezett Bartha-Hodža demarkációs vonalról, mely zónát ugyanezen év december 23-án egy antantjegyzék még délebbre tolta. 1919. január 20-ig a csehszlovák csapatok elérték ezt a második vonalat és a Felvidéket de facto elfoglalták, bár a Károlyi-kormány de jure továbbra is a Magyar Népköztársaság integráns részének tartotta.

Visszatérve a táblára, mit is mondhatunk el a festés időpontjáról? Biztosan 1918. november 16. után készült, és a legkésőbbi, ante quem időpont 1919. január 20. Ugyanakkor figyelembe véve az előbb vázolt folyamatokat a legvalószínűbb, hogy 1918. novemberének második felét adhatjuk meg a készítés időpontjának, amikor még az újszülött magyar köztársaság magyar nyelvű intézményrendszerének szimbolikus megerősítése zajlott, egy alapvetően mindig túlnyomó szlovák többséggel bíró nagyobb városban és nem a terület feladásáról folytak tárgyalások, mint már december legelején.

Mit gondolhatott a táblát festő mester, vagy az új fennhatóság alá tartozó hivatalba betérő dolgozó az új Magyar Népköztársaságról? Reménykedtek? Féltek? Látták az elkövetkező csehszlovák világot? Ehhez hogyan állt a városban élő szlovák többség és a magyar kisebbség? Megannyi kérdés, amelyre ez a tábla nem tud válaszolni. Ugyanakkor okot adott arra, hogy kicsit kinyissuk egy tárgy „életét”, kontextusba helyezzük a múlt egy kis darabját. Sok mindenért, de az ilyen szellemi kalandokért is érdemes utazni és legfőképp múzeumokba járni.

Felhasznált forrás: https://encyclopedia.1914-1918-online.net/ Térkép forrása: MTA BTK Történettudományi Intézet Fénykép: Kristof Petrovsky