Üdvözlöm! Egy új híroldalnak írnék. Igen? És az milyen?

Nyilván nem árulunk el túl nagy titkot, hogy már a kecsup.hu élesítése előtt nekiláttunk a hírek megírásának, feltöltésének. Ehhez azonban óhatatlanul fel kell keresni sajtóosztályokat, szervezőket, lehetséges interjúalanyokat. De ekkor még nem akartuk elárulni a híroldal nevét. De nem névtelenül írtunk. Névvel és elérhetőséggel küldtük el a leveleket. Több helyre is azzal „kopogtattunk” be, hogy

„Üdvözlöm! Egy leendő Kecskeméti hírportál feltöltése zajlik. Önök is felkeltették a figyelmünket, ezért lenne pár kérdésünk.”

Nem tagadjuk, volt ahonnan lepattantunk. Válasz helyett kérdéseket kaptunk. Mi is ez az oldal, mikor indul, mit lehet róla tudni, előbb meg lehetne nézni? Persze egyik oldalról érthető. Az ember kíváncsi. A másik oldalról viszont minimum érdekes reakció. Hiszen egyik esetben sem volt necces, ciki a téma. Kiadott közleményekkel kapcsolatban akartunk pontosítani, és ezt meg is írtuk, valamint meghívók alapján érdeklődtünk az adott eseményről. Tehát egyik esetben sem mi ástuk ki a témát és ehhez vártunk asszisztálást. Ennek ellenére választ nem kaptunk. Pedig elviekben a hírforrásnak örülnie kellene minden sajtómegkeresésnek. Mert 1.) azért adják ki a közleményeket, meghívókat; 2.) minél többen tudnak róla, annál sikeresebb lesz a rendezvény, vagy annál köztudottabb a egy kiadott információ.

Hasonló cikkünk:  Így indult a tavaszi szünet: a miniszterelnök beírt a gyerekek ellenőrzőjébe - szavazással

Mégsem ez történt. Kik vagyunk, mikortól leszünk? Mintha ez bármit is változtatna azon a tényen, amit amúgy már ki is adtak. Azt kell feltételeznünk, hogy ez az egész jelzi a közállapotokat és a sajtó állapotát. Amikor egy sajtó levelére, telefonjára összerezzen a hírforrás, esetleg kétkedik, feltételez, akkor az szomorú állapotokat feltételez és nem is biztos, hogy a megkeresett fél a hibás. Amikor esetleg felmerül a kérdés, hogy ennek elmondom szívesen, annak meg nem, a harmadik pedig ugyan mit akar, akkor az szintén elkeserítő.

A magunk részéről mi csak kérdeznék továbbra is. Ez a dolgunk. És igen, ha nem kapunk választ, akkor – hogy az olvasók ne higgyék, hogy meg sem kérdeztük – le fogjuk írni, hogy: Kerestük, de nem kaptunk választ.

Azért mi jobban szeretnénk ezeket a mondatokat kerülni. Nem rajtunk fog múlni.

Gunity Gábor, felelős szerkesztő