Ilyenkor, tavasszal, azt gondolom, nincs olyan ember, aki ne várná izgatottan a gólyák, vagy a fecskék megérkezését, mely a jó idő biztos jele.
A fehér gólyák fészkeiket magas villanypóznákra rakják, melyeket ágakból készítenek. Bizony sok áramütés éri ezeket a gólyákat, mire az állatvédők figyelmeztetésére az áramszolgáltatók olyan megoldásokat kerestek, melyek biztosítják azt, hogy ezeket a gyanútlan, szelíd madarakat áramütés ne érje. Mi, itthon, a családban izgatottan figyeljük, hogy megérkeznek-e a hangosan csivitelő fecskéink az előző évi fészkükbe. Idén, mintha egy kicsit késtek volna, valószínűleg a változékony időjárás miatt, de hát végre megjöttek!
Most már csak azon izgulunk, hogy egy vagy két fészekalja fiókát fognak-e majd felnevelni. Mindig csodáltam a fecskék bravúros, olykor akrobatikus repülését, melynek során a repülő rovarokat elkapják, és fiókáiknak szállítják. Igen, az emberiség régi álma a repülés megvalósítása, melyet a madarak már jóval előttünk bravúrosan űztek és űznek ma is.
Udvarunkban egyre több a feketerigó, melyek lépdelve haladnak a talajon, nem úgy, mint a verebek, páros lábbal ugrálva. Nagyon szelídek, és még akkor sem repülnek fel, amikor az ember már nagyon megközelítette őket.
Viszont egyre több a szarka is, és udvarunkban ők a leghangosabbak. Mindenhova bemásznak, és kutakodnak élelem után, mondhatni kifejezetten szemtelenül és gátlástalanul. Hajnalban vadgalambok turbékolására ébredünk. Nem mindig ilyen hangosak, csak akkor, amikor a hímek a párjukat, a tojót keresik. Délután sokszor elnézem, amikor egy faágon békésen egymásra találva, csendben üldögélnek egymás mellett a galambpárok, csőrükkel turkálva egymás tollazatát.
Mostanában a házi galambra emlékeztető méretű és színezetű galambok tűntek fel udvarunk fáin, fészket rakva. Már kikeltek a kis fiókák, melyek képesek pár métert repülni. Legutóbb azt hittük, hogy az egyik ilyen galamb bántja a kis galambot, de amikor figyelmesen megnéztük őket, érzékeltük, hogy csőrüket összeérintve táplálta a fiókgalambot a felnőtt szülő. Szó sem volt tehát verekedésről, hanem csak jószándékú etetésről a titkos fészekben, melyet így fedeztünk fel. Számomra, aki régebben galambásztam még általános iskolás koromban, nagyon furcsa az, hogy ez a házigalambnak tűnő, úgynevezett örvösgalamb, mely leginkább a postagalambhoz hasonlít, fára rakja a fészkét, és ott költi ki tojásait, és neveli fel fiókáját.
Szép ez a madárvilág, hiszen nélkülük szürkébb lenne és sivárabb a természet is, de csivitelésükkel, hangoskodásukkal, repülésükkel, élettel töltik meg a kertes ház udvarát.
ábrahám
