A szigorítások lazítása jó hatással van a Mozgáskorlátozottak Nagykőrösi Szervezetére is, hisz a bezártság őket is megviselte. Az újraindulás örömét azonban beárnyékolja az év elején történt megrendítő esemény. 94 éves korában elhunyt a városszerte szeretett Bendéné Irénke néni, aki példaadó elhivatottsággal vezette 1983 óta a csoportot, s fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a mozgáskorlátozott emberek élni tudjanak jogaikkal. Egyik beszélgetésünk alkalmával említette, sokat töpreng azon, kinek adhatná át nyugodt szívvel a helyét, ki lesz az, aki átérzi, szívén viseli az egyesület tagjainak sorsát.
Kaló Klára személyében végül megtalálta azt az embert, akinek 2019 szeptemberében át-adta az egyesület koordinátori, szervezői feladatait. Benne biztosítottnak látta a jövőt.
Kaló Klára testvére révén került az egyesületbe, 1999 óta segíti az ott folyó mun-kát. Dolgozott gyógypedagógus-óvónőként, az ÉNO-ban és a szociális otthonban foglalkoztatóként, majd hosszú évekig a Dalmady iskolában, ahonnan fejlesztő pedagógusaként ment nyugdíjba. Családi érintettsége okán közelről tapasztalta meg a mozgáskorlátozottak gondját, baját, örömét. Hivatásául is a sérült emberek segítését választotta, így nem meglepő, hogy szívesen tevékenykedik a szervezetben. Örül, ha adhat, ha könnyebbé teheti embertársai életét. Mint mondja: ő maga is töltekezik ezáltal.
Kaló Klárával a kőrösi szervezetben történt változásokról, tervekről beszélgettünk.
– Milyen változások történtek az utóbbi időben az egyesületnél?
– Regionális egyesületként Váchoz tartozunk, a megyei elnöki tisztet dr. Chikány Csaba halála után Roszik Csaba vette át. Tavalyelőtt Páhán Dezsőt és engem is beválasztottak a megyei vezetőségbe, így tagjaink első kézből értesülhetnek az új hírekről. Szervezetünk elnöke továbbra is Krausz Ferenc, a vezetőségben pedig heten vagyunk. Az utóbbi években aktív segítője voltam Bendéné Irénke néninek, ő ugyanis azt szerette volna, ha én veszem át a feladatkörét. 2019 nyarán, amikor nyugdíjas lettem, elkezdtük a leltározást, majd szeptember 1-jétől hivatalosan is átadta a feladatokat. Irénke néni mindent precízen lejegyzett, évtizedekre visszamenőleg tökéletes a dokumentáció. Az ő példáját követve próbálom én is naplózni a dolgokat, és nagyrészt az általa járt utat folytatni. Miután hivatalosan is átadta a stafétabotot, egy bensőséges ünnepség keretében elbúcsúztattuk, megköszönve a sok éves fáradhatatlan munkáját. A kapcsolatunk nem szakadt meg, ezután is benézett az irodába, eljött a programokra. Egész élete az egyesületről szólt, még az utolsó hetekben is arról érdeklődött, hogy mi újság nálunk, miben tud segíteni. Halála nagy veszteség számunkra is. Ő hozta létre a kőrösi egyesületet, általa teljesedett ki, lelkesedése, áldozatos, önzetlen munkája nagy hajtóerőt jelentett. Nevéhez fűződik az alkotótábor életre hívása, mellyel elismertséget hozott a városnak is. Irénke nénit nagyon szerettük, jó szívvel, tisztelettel, hálával gondolunk rá. Az utóbbi időben sajnos több sorstársunkat is elveszítettük.
– Változott-e jelentősen a tagságuk?
– Igazából nem, az egyesületünknek közel 100 tagja van. Bárkit szívesen látunk sorainkban, akár pártoló tagként is.
– A járvány miatti korlátozás milyen hatással volt a munkájukra?
– A járványhelyzetben személyes kontaktus nem volt, telefonon viszont elérhetők voltunk és vagyunk. A megyei vezetőségi ülések is elmaradtak, helyette online és telefonon beszéltünk heti rendszerességgel. Tavaly a covid miatt elmaradtak a rendezvényeink, az Esélyegyenlőségi napot sem tudtuk megtartani, pedig ahhoz 50 ezer Ft pályázati pénz is a rendelkezésünkre állt.
Ahogy enyhült a vírushelyzet öszszehívtuk a vezetőséget és néhány agilis tagot, hogy megtervezzük az év hátralévő részére a programokat. Nálunk csapatmunka folyik, a feladatokat megosztjuk a vezetőség és a tevékeny tagok között, ki miben jó, abban vállal szerepet. Tervünk, hogy aktívan bekapcsolódjunk a városi rendezvényekbe. Összeállítottunk egy csapatot, mellyel nevezünk a Senior sportnapra, szándékunkban áll a Möggyfesztiválon a főzőversenyen is részt venni. Csoporton belül pedig a székház udvarán szervezünk bográcsozást, kézműves napot, klubnapot. Kis költségvetésű programokat tarthatunk, hisz mi csak a tagdíjakból befolyó minimális összegből gazdálkodunk. Hála Krausz Feri elnökünk jó kapcsolatainak időnként támogatásban részesül az egyesület. Adományokat is kapunk, a legcsekélyebb segítségnek is nagyon örülünk.
– Az irodában milyen jellegű kérésekkel fordulnak Önökhöz?
– A Dalmady utca 3. szám alatt lévő irodánkban főként tanácsadással foglalkozunk, de mindenféle problémára igyekszünk megoldást találni. Páhán Dezső a megyei egyesület tagnyilvántartója, ő az irodában dolgozik, így hétfőtől csütörtökig 9-12 óráig ott megtalálható. Én kedden délelőttönként vagyok bent, de a 06/20-471-9714 telefonszámon elérhetők vagyunk egész nap. Segítünk kérelmek, beadványok megírásában illetve ügyintézéshez szükséges nyomtatványok is elérhetők nálunk. Országos rendelkezés hatására két nagy feladatot már nem mi intézünk. Ezelőtt az akadálymentesítést segítő lakás átalakítási támogatáshoz mi segítettünk kitölteni a pályázati dokumentumokat, ám most ezt az OTP-ben intézik. Aki ezzel kapcsolatosan érdeklődik nálunk, őt továbbküldjük a pénzintézethez. Szintén nem mi intézzük már a parkolási kártyát, aki igényelni szeretné, őt a Kormányablakhoz irányítjuk, ahogy azokat is, akik a kedvezményes autóvásárlási lehetőséggel kívánnak élni. Ez úton is szeretnénk tudatni az érintettekkel, hogy az egyesület raktárában többféle segédeszköz valamint néhány kerekesszék is van, melyeket kölcsönözhetnek sorstársaink, sőt egyes eszközöket örökös használatra is ki tudunk adni.
– Idén várható-e a nyári alkotó tábor meghirdetése?
– Alkotótábort már nem rendezünk, ennek anyagi oka van. Aki mozgáskorlátozottként nyaralni szeretne, az kap támogatást, de ez a mi rendezvényünkre nem vehető igénybe. Értelemszerűen sorstársaink inkább a támogatott helyekre mennek nyaralni és oda, ahol van strandolási lehetőség. Másrészt az egyesületnek sincs anyagi forrása arra, hogy változatos programokat szervezzen a résztvevőknek. Az utolsó táborunk az Arany emlékévben volt, amit teljes mértékben pályázati pénzből bonyolítottuk és a résztvevőknek sem kellett fizetni.
– Kirándulást terveznek-e a közeljövőben?
– A járványhelyzet előtt Szarvason jártunk, a Mini Magyarország feledhetetlen élményt adott, ahogy a kecskeméti vadaspark is. Ma is sokan emlegetik, és nagyon várják, hogy újra útra kelhessünk. Augusztusban a felsőlajosi állatkertbe szeretnénk ellátogatni. Messzire nem tudunk menni, hisz sorstársaink nehezen mozognak, a hosszú utat nem bírják. A speciális kiképzésű buszt nem tudjuk megfizetni, a hagyományos buszra viszont gondot okoz a fel- és leszállás. Ezt a problémát Krausz Ferinek köszönhetően sikerül áthidalni. A kirándulásokra beszervez egy-két jó erőben lévő fiatalembert, akik segítenek a járműre való fel- és lejutásban. Mindenki várja már, hogy újra találkozhassunk, hisz a közösségi élmények, az új impulzusok, a megszokottból való kimozdulás lelkesítőleg hat sorstársainkra. Egy-egy rendezvény napokra szóló élményt jelent, amiből töltekezni lehet. És ezt adja egy-egy spontán beszélgetés az irodában, ahol meghallgatjuk a napi gondokat, bajokat, tanácsot adunk vagy „csak” együttérzünk. Mi elfogadjuk, segítjük egymást, támaszul szolgálunk a nehéz időszakokban, ahogy osztozunk az örömteli pillanatokban is.
Balla Kriszta
