A kormány és az MNB ellentéte sokba fog még kerülni

Ellentétek feszülnek a Magyar Nemzeti Bank (MNB), és a kormány között. A jegybank küzd a pénzromlás ellen, próbálja visszafogni a gazdaságot a 13 százalékos alap- és a 18 százalékos irányadó kamat tartásával. A hitelek költségeinek emelésével a bankokat arra ösztönzi, hogy nála tartsák a pénzüket – így szűkíti a keresletet, csillapítja az inflációt. A kötelező banki tartalékráta szintjét megnövelte, így szűkítve a hitelezést, mert mintegy 2000 milliárd forintnyi likviditást von ki a bankrendszerből.

A kormány viszont dömpinget indított az államilag támogatott, olcsó hitelekből. Ezek ösztönözhetik a keresletet, és inflációgerjesztő hatásúak lehetnek, mert a kedvezményekkel arányosan növelhetők az egyéb tételekre elkölthető jövedelmek – így például a vállalatoknál több juthat bérfizetésre, ha kisebb kamattal lehet anyagbeszerezésre hitelt felvenni. Mintegy 3000 milliárd forintnyi kedvezményes kamatozású finanszírozási forrást biztosítanak a cégek számára a Baross Gábor Újraiparosítási Programon, a Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank hitel- és tőkeprogramjain, valamint a Széchenyi Kártya programokon keresztül.

Az eltérő álláspontok kockázatokat rejtenek magukban, ugyanis hatalmas mértékű adófizetői pénzt emésztenek fel az ellentétes intézkedések. Nemcsak az állami kamattámogatásokat kell a büdzsének finanszíroznia, hanem az egynapos betét 18 százalékos kamatszintjének fenntartása miatt keletkező veszteséget is, amely az MNB mérlegében jelentkezik. A jegybank ezzel a magas kamattal teszi vonzóvá a forintvásárlást a külföldiek számára, az idén pedig már egyre többen jöttek rá, hogy érdemes egynapos betétbe fektetni. Azonban minél többen spekulálnak forinterősödésre, annál nagyobbat bukik a jegybank a kamatfizetésen.

A kockázatokat egyelőre nehéz felmérni, de a jegybanknak több eszköze van a gazdaság lefékezéséhez, mint amennyi a kormánynak az élénkítéshez. Több kormányzati és kormányközeli szereplő már követeli a kamatok csökkentését. A külföldi befektetők viszont örülnek annak, hogy globális szinten is kiemelkedő mértékű, 18 százalékos hozamot lehet keresni a forinton. Az elmúlt hónapokban sok spekuláns vett fel hosszú pozíciókat forinteszközökben, ennek volt köszönhető a látványos árfolyamerősödés. Valószínű, hogy ez addig így is marad, amig úgy érzik, az MNB komolyan gondolja, hogy fenntartja ezt a kamatkörnyezetet.

Kérdés, hogy ha az infláció lefelé indul, akkor milyen lesz a nyomás a jegybankon, illetve mikor jön el a pillanat, amikor elkezdik összehúzni ezt a plusz 5 százalékpontnyi kamatrést, ami az alap-, és az irányadó kamat között van, és mikor kezdik vágni a 13 százalékos kamatot.

A kormány és az MNB közötti harc rossz üzenet, és magára vonja a befektetők figyelmét. Amennyiben az lesz a megítélés, hogy a jegybank politikai nyomásra lép, ezért mélyebben vág kamatot, mint amekkorát a piac „megenged”, akkor nagyon sokan ki fognak szállni a forintból. Ezzel az euró visszaerősödhet akár a tavaly októberben látott rekordszintekre is. A forint a nagy kamatkülönbözet ellenére is igen sérülékeny a külső hatásokra. Egy negatív sokk akár az MNB-től is érkezhet. Ezért fontos lesz a hitelesség kérdése.

A kormányzat azt szeretné, ha az MNB nagy lépésekben csökkentené a kamatokat, azonban a jegybank csak óvatosan, az infláció enyhülésével szinkronban kezdheti meg azt, különben egyszerre sok pozíciót zárhatnak a befektetők, ami mélyrepülésbe taszíthatja az árfolyamot.

Jelenleg a gazdaságot számottevően forró pénz finanszírozza, amelynek jellemzője, hogy a pénzügyi piacok között gyorsan mozog, hogy a rövid távú kamatlábakkal maximálisan profitálhasson. Most a forint a legvonzóbb, de rossz hír, hogy nem nehéz alternatívát találni a fejlődő országokban.

Az MNB kényszerpályán van, mert a forintárfolyam és a magas infláció miatt szükség van a magas kamatra. Ilyen hitelkamatszintek azonban kitermelhetetlenek a vállalatok számára, így a gazdaságot nem lehet finanszírozni. A kormányzat viszont el akarja kerülni a visszaesését, ezért igyekszik megtámogatni a vállalati szektort többes kamatrendszerrel.

Az államháztartás hiánya tavaly 4753,4 milliárd forint mellett 6,1 százalékon teljesülhetett, ehhez képest a Pénzügyminisztérium az idén 3,9 százalékos deficittel tervez, amelyhez a többi között szükséges lesz, hogy a 1,5 százalékos GDP-növekedést elérje a gazdaság. Hogy ez összejön-e, azzal kapcsolatban komoly kétségek vannak.

A jegybanki kamatok, és az állampapírhozamok is tükrözik a magas hiány hatását a finanszírozási költségekben: a magyar forintállampapír kamata 9 százalék közelében mozog, miközben a német 10 éves kötvények hozama 2–3 százalék között mozog, a román pedig 7,5 százalék körül van. Többletköltséget jelent az ország számára, hogy a régiósnál magasabb kamatot kell fizetni a lakossági inflációkövető állampírokra, valamint hosszú távon az is, hogy a korábbinál is magasabb az idén nagy mennyiségben kibocsátott devizakötvények kockázati felára.

A befektetők figyelnek arra, hogy makroszempontból melyik gazdaság sérülékeny, számolva az államadósság, a fizetési mérleg és a költségvetés mutatóit. Az elmúlt hetekben ezek is szerepet játszhattak abban, hogy a forint lényegesen nagyobb arányban gyengült, mint a cseh és a lengyel deviza. A forint és a költségvetés helyzete is elvileg arra szorítja rá a kormányt, hogy olyan megállapodások szülessenek az EU-val, amikkel mielőbb megérkezhetnek a felfüggesztett támogatási források.

A magyar eszközök kockázati prémiumában már részben megjelenik az, hogy a befektetők a Törökországhoz és Argentínához hasonló kockázati besorolású országok közt tartanak számon minket. Ám sarkalatos különbség, hogy Magyarország tagja az EU-nak, emiatt sokkal többet megengedhet magának. A tagság nélkül nagyon komoly válságot élnénk meg.

via 24.hu