Az elmúlt hetekben pár alkalommal jelezte Farkas László fotóriporter kollégánk, hogy „lopják a fotóit”. Kiderült, hogy az általa készített képek hol itt, hol ott köszönnek vissza a neten, és nincs rajtuk feltüntetve a készítő neve. Persze sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ilyenkor valójában eltulajdonítják a fotós saját tulajdonát!
Munkatársammal, a kiváló fotók készítőjével, Farkas Lászlóval beszélgettünk a fotók tulajdonjogáról, és magáról a fotózásról, bízva abban, hogy aki ismeretek hiányában, tévedésből használta eddig mások képeit, az a jövőben nem teszi azt. A szándékos eltulajdonítókkal más a helyzet…
– Hogyan határozható meg egy-egy fotó tulajdonjoga?
– Tegyük fel van egy fotós, aki épp egy tér közepén állítja be a modellt, fényeket, illetve a fényképezőgépét. De ha mondjuk Te arra jársz, és lefotózod az adott beállítást, hiába ő készítette azt elő, nem az ő tulajdona lesz a fotó, hanem a Tiéd, mert Te nyomtad le az exponáló gombot. Ezáltal a Te tulajdonod!
Fontos tudni, hogy a fotóművészeti alkotásokat a szerzői jogról szóló törvény védi!
– Felhasználható-e a Facebookon látható bármely fotó?
– Bizonyos feltételekkel igen, csak sajnos sokan nincsenek tisztában a dolog menetével. Bizony nem egyszer volt rá példa, hogy saját fotóimat láttam mások oldalán az engedélyem nélkül. Nem elég ugyanis csak kiírni a fotós nevét, előtte engedélyt is kell kérni a prezentáláshoz. Utóbbi elkerülhető abban az esetben, ha például az említett közösségi média egy csatornáján található eredeti posztot osztja meg az ember. Sok embernek „csak” egy fotó, úgy gondolja, miért ne töltse le, miért ne használja?! Ehhez hasonló gondolatokat fogalmazott meg egy illető, akitől megkérdeztem, hogy miért teszi közzé úgy a fotóim, mintha az övé lennének… Vicces volt a szituáció, ugyanis én végig nyugodt voltam, de persze neki állt feljebb, sőt azt is megkaptam, hogy a bunkóságnak is van határa… Igaz az én fotóimat lopták el, de úgy tűnt, mintha nekem kellene elnézést kérnem!
Bele sem gondolnak az emberek, hogy bírósági ügy is lehet a dologból…
– Ha megtetszik egy-egy kép, milyen lehetőségem van annak használatára?
– Minden esetben fel van tüntetve a fotós valamilyen formában, legtöbbször vízjel van az adott fotón. Így tudunk tájékozódni, hogy kié a mű, kivel kell felvenni a kapcsolatot a használati engedélyért. Ez persze nem szerződtetett fotográfussal kapcsolatban is igaz! Ha egy amatőr, hobbi fotós fényképe megtetszik, akkor is illik jóváhagyást kérni akár csak a megosztására is. Annak idején nagy port kavart, mikor egy World Press Photo-díjas fotóriporter képét lopta el a világ két legnagyobb hírügynöksége. Végül a magányos fotós elsöprő győzelmet aratott, 1,2 millió dollár kártérítést ítéltek neki. Ő például egy csomó újság címlapján látta viszont jól elkapott fotóját, nyilván nem az ő nevével közölve. Tehát a példa is mutatja, az engedély nélkül használt fotó lopásnak számít! Ha valaki fizet a képek használatáért, akkor arra kell nagyon figyelni, hogy pontosan mire is vonatkozik ez az engedély. A képet ugyanis csak arra szabad felhasználni, amire engedélyt kaptunk. Az engedély pedig csak a legritkább esetben szokott korlátlan lenni – már csak azért is, mert a korlátlan felhasználási engedély felárát ritkán szokta bárki megfizetni.
– Milyen érzések, gondolatok fogalmazódnak meg egy fotósban, amikor saját képét látja engedély nélkül valakinek az oldalán?
– Elég kellemetlen! Mikor tudod, hogy mennyit vártál egy adott pillanatra, mennyi munkád van benne, büszke vagy rá, és más meg 2 kattintással a sajátjaként közli a világhálón… Mint említettem, voltam ilyen helyzetben, sőt, volt, hogy olyan helyen láttam viszont a fotóim, ahol illett volna tudni a szerkesztőnek, hogy ez nem helyes! Pár eset után tanultam a dologból, minden egyes fotómat saját vízjellel látom el, jól látható helyen feltüntetve. Ha mégse kérdeznének meg a használhatósággal kapcsolatban, akkor is nyújt egy kis biztonságot számomra.
– Hogyan lehet megkülönböztetni egy profi fotót egy amatőr képtől?
– Ezt már mások is kérdezték, és amikor visszakérdezek, hogy szerinted mi lehet a különbség, a legtöbben a felszerelést említik. Pedig dehogy is az! Vannak több millió forintos felszereléssel rendelkező fotósok, akik közelében sem járnak a hobbi kategóriás, pár tízezer forintos masinával, saját örömükre „fotózgató” embereknek! De hogy a kérdésedre
válaszoljak, leginkább az látszik a profi fotón, hogy a készítője tudatosan használja
a fényeket, és tudatosan komponál.
Egyébként a köznyelvben a profi az, aki a fotózásból él, de szerintem az a profi, aki nagyon magas szinten, művészien fotóz, és emiatt még elismeréseket, díjakat is kap. Fontos tudni, hogy a profivá váláshoz a tehetségen kívül hosszú idő és rengeteg alázat kell, sok-sok exponálás és még több alázat! A profi minden nap arra kell törekedjen, hogy jobbat készítsen. Mint ahogy Balogh László, a Reuters hírügynökség magyar, Pulitzer-díjas ( a fotóriporterek Oscar díja) fotósa is mondta, nyilván örül a kitüntetésnek, de az elismerés átvétele után ugyanúgy fotózott, mint azelőtt, vagyis azután is arra törekedett, hogy minden nap jobbat és jobbat mutasson!
Fotók: Farkas László
Farkas László portréfotója: Magyar Péter
K.Zs.B.T.
