„Nagykőrös zöld, virágzó város az ország szívében és a városvezetés mindig is elkötelezett volt, hogy ezen értékek mentén tevékenykedjen városunk szebbé, zöldebbé tételéért” – ezzel a mondattal zárul az Önkormányzati Hírek legutóbbi számának címlapos írása, amely a Kecskeméti út 75. mögötti faültetésről tudósít.
Horváth Tibor idézett kínmondata nagyon jól hangzik, csak valahogy a gyakorlat egészen mást mutat.
Ugyanis a jelenlegi vezetés valóban a „zöld város” szlogent tűzte a zászlajára, ám ez egyáltalán nem zavarta abban, hogy szó nélkül tűrje például a Tanárky Béla utcai fasor kivágását az oda tervezett lakópark miatt, aminek a nyomát sem látni még. A „zöldebbé tételt” sajátosan értelmezték a Cifrakert felújításakor is, amely-nek a közepét, az ott lévő növényzet kiírtását követően letérkövezték. Ebből a szempontból teljesen indokolatlan volt a Múzeumkert zöldfelületének csökkentése is azokkal a kacskaringós térkőjárdákkal, amelyeket senki sem használ, azóta sem. A Kecskeméti úti járdafelújítás során ugyancsak letaroltak minden útbaeső fát, ahogy az új labdarúgó klubháznak is útjában volt egy a Csónakázó partján. És akkor a városközpont térkőtengerét ne is említsük.
Mint látszik, Nagykőrös vezetése, bár a krónikás szerint „városunk szebbé, zöldebbé tételéért” tevékenykedik, sokkal inkább a fakivágásokban látja kedvét. És amikor egy-egy helyen, mint most a Kecskeméti út 75. mögött, vagy néhány hete a Ceglédi úton újakat ültetnek, akkor polgármesterestől, alpolgármesterestől vonulnak ki magukat fotóztatva, pedig az ilyen alkalomnak nem ünnepnek, hanem teljesen hétköznapi esemény-nek kellene lennie. Legalább is egy „zöld, virágzó városban”…
könyvelő
