Csintalan Sándor: tudnék jobb ellenzéket álmodni, de helyzet van – nagyinterjú a politikába visszatért műsorvezetővel

• Csintalan Sándor visszalépett az MSZP-be, amelyet még a 2000-es évek elején hagyott ott. Éveken át televíziós és rádiós műsorokat vezetett. Idővel belépett a Fideszbe, a G-napon Simicska Lajossal tartott, de a kormányzópártból csak 2017-ben lépett ki.
• Ágasegyháza melletti Sándortelepen él Bács-Kiskun megyében, ezért a kecskeméti szocialisták alapszervezetéhez csatlakozott.
• Szindikalista nézetek vall. Szívesen látna egy közös ellenzéki kerekasztalt. Tudna jobb ellenzéket álmodni, de ez a piaci kínálat van. Vallja, hogy cselekedni kell, mert Magyarországon a rendeleti kormányzással megszűnt a parlamentáris demokrácia.
• Nem tervezi, hogy Kecskeméten polgármester-jelölt lesz jövőre, de tudja magáról, hogy másként és mást mond, mint ellenzéki társai, és a médiafigyelmet felkelti.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben azt járjuk körül, miként készülődnek az ellenzéki pártok a jövő évi önkormányzati választásokra Kecskeméten.

Csintalan Sándorral beszélgettünk hosszan.

Forró nyári délelőtt. Nemzeti Dohánybolt ágasegyházi parkolója. Beugrunk a trafikba kávéért és cigarettáért. Autót cserélünk; az enyém a futóhomokban elakadna.

Mindenki Sanyi bácsinak hív?

— Kedvesek az itteniek. Szeretem őket. Igen, általában Sanyi bácsinak. 69 éves vagyok – feleli Csintalan Sándor, miközben az aszfaltról lehajtunk a homokútra.

— Innen nem messze próbálkoztak egy pizzázóval. Ellehetetlenítették őket. A kocsma most a közösségi hely – meséli.

A keskeny járást, amin haladunk sűrű akácos szegélyezi. Lakatlan tanyák és szépen kiépített farmok között kocsizunk. Feltűnik a Kiskunsági Nemzeti Park táblája. Mocsarakkal, láprétekkel, nedves kaszálókkal és homokbuckákkal tarkított tájon járunk.

— Itt hollandok, amott németek, bentebb osztrákok laknak. Ott, egy Svájcból hazaköltözött, a kanyarban pedig szerbek élnek. Nem messze innen a Hétvezér. A régiek tudták hová kell építeni a pusztai kocsmát; az valami csodahely – ismerteti Csintalan az alföldi erdőben élő szomszédait.

Húsz percet autóztunk, amikor a poros, kanyargós útról befordultunk a magas fűvel, akáccal, fenyővel, tölggyel árnyékolt, fehér kerítésű, a környék egyetlen tűzivíztározójával ellátott portára. Ebben a svábházban élt korábban a kalandokan gazdag életű Regős Béla grafikusművész is, akinek nevét hollywoodi filmplakátok és könyvborítók százai hordozzák.

— 1 éve költöztem ide. Újítgatjuk. A garázsból könyvtár épült. Hátul csirkeól és galambház.

Csirkéket fogsz etetgetni?

— Igen.

Végül is neked nem idegen ez a táj. Ceglédi vagy.

— Nem idegen, de ettől én még utáltam a mezővárost. Örültem, amikor fiatalként elmentem. A mostani helyváltoztatás a korommal is összefügghet; persze. Nézd ezt a látványt! Ha valakit ez nem érint meg, arra mit mondjak? Falura nem költöztem volna. Nem vagyok most sem ágasegyházi, hanem sándortelepi. A látszattal szemben sokszorosa itt az interakció. Na, nem mintha itt többen köszönnének, mint a városban, de a személyes viszonyok mélyebbek. Ha az lehetne a politikai hagyatékom, ha lát mindenki egy emberi arcot és köszön, akkor elégedett lennék.

— A demokratikus politika igen. Pontosabban az emberi identitású politika lehetne.

Mi ennek a feltétele?

— A közösség története. Hogy a történetét hogyan dolgozza fel. Feldolgozza-e valóságosan. Ne legyen szüksége arra, hogy saját tébolyait másra vetítse, hogy mást tegyen érte felelőssé. Az embertelenedés ott kezdődik, hogy a személyes bajainkat és a korlátoltságainkat másokra kivetítjük. E mögött már ott az elmúlt harminc év tapasztalata is. Most az érdekel, hogy mi van itt. Az igazi varázsa és éthosza annak van, ha az ember személy szerint beleáll.

Izsák, Orgovány, az akácosok széle. Az első világháború után itt magyarokat és magyar zsidókat gyilkoltak. Polgárháború volt. Erre gondolsz?

— Még mindig betegesen irtózunk, hogy ezeknek az eseményeknek az erkölcsi megítéléséről beszéljünk, illetve ennek a munkának az eredményét beépítsük magunkba. Kádár Jánosra differenciálatlanul lesújtott a közmegvetés: gyilkos. Gyilkos is. Horthy Miklós nevével fémjelzett rendszerhez egymillió magyar halála köthető. Idesorolom a Don-kanyarban elhunytak is. És még mindig, a végén egyébként áldozat Bethlen Istvánnal, illetve Klebersberg Kunoval mentegetik a rendszert. Persze felvetődik a kérdés, hogy az akkori parlament általános kulturális nívója, és egyes országgyűlési képviselők, messze felülmúlják az elmúlt harminc évet.

És a nyilasok?

— Ma is vannak bent. Sőt! A mai parlament 4/5-éhez képest a kuruc.info lassan balra lesz. Nyelvileg néhol szofisztikáltabban, technokratábban jelenik meg. Iszonyú messziről indul és messzire vezet ez. Nem azon van a hangsúly, hogy a mai politikai hatalom csúcsán lévők zöme, Orbán Viktorral együtt, ugyanúgy a tehénszar mellől jött, mint én is. Hanem azon, hogy semmilyen családi, történeti, szociológiai kapcsolata nincs a magyar dzsentrihez. És ennek ellenére ezeket a mintákat és kulturális attitűdöket mégis automatizmussal vette fel. Az államon élősködik és abból származtatja a privilégiumait, és mint a rákos sejt felzabálja a magyar gazdaságot és magyar életet. Totálissá vált az, hogy az államon élnek. Itt ma nincs innováció, ezt az akkumulátorgyárak Magyarországra telepítése is mutatja. Ez a viszonyrendszer gazdaságilag, szociálisan rombolja ezt az országot.

Ki csoda 2023-ban Csintalan Sándor? Politikai vagy televíziós showman? Dühös választópolgár?

—Magyar állampolgár. Nem akarok lapító, sunyi módon meghalni.

Miért vissza a politikába?

— Igazából sohasem távolodtam el tőle. Nem lehet ezt csak nézni, ami ma folyik. Itt van egy csomó helyes ember. Az embernek nem attól van dolga a világban, hogy alkalmazott-e valahol. Ez a felismerésem visszavezethető középiskolás koromig. Szerencsémre olyan gimnáziumba kerültem, ahol mindig forradalom volt 1956 és nem ellenforradalom és Szolzsenyicint olvastunk.

Belső ellenzéki voltál az MSZMP-ben?

—Nem. Beleszülettem egy világba. Nagy különbség, legalábbis itt Közép-Európában, hogy konszolidált fasizmus nem volt, ellenben idővel konszolidált, reformkommunizmus volt. Én beleestem egy korba. 1969-től nyílt a világ. 18 évesen táncházat szerveztem a Marczibányi téren. Amikor én voltam a marxista diákakadémia elnöke, a kutya nem szólt oda a XIII. kerületi pártbizottságból, hogy mit szervezünk. Onnan ismertem Heller Ágnes filozófust, Vajda Mihályt, Márkus Györgyöt, akik ott előadásokat tartottak. Az akkori keretek között, 1969-1970-től egy nyíló világba baloldaliként szocializálódtam.

—Dehogynem. A családban volt egy kiváló történész. A nagymamám. Cegléden volt cseléd a Horthy-korszakban. Társadalmi státuszából fakadóan a négy gyerekét nem taníthatta. A szüleim Pesten egy pincelakásban laktak évekig. Én ezért a nagyszüleim generációja között nevelkedtem, s amikor az öregek összeültek, és szóba került a Rákosi-rendszer, amit nem szerettek, de egy idő után mindig visszakanyarodtak a háborúra. Tónikám – kérdezte nagyanyám, te mit csináltál a Donnál? Ilyen történetekből sok volt.

Nem csatlakoztál az MSZMP reformkörökhöz. Miért?

— A 80-as években a KISZ-ben, az értelmiségi fiatalok tanácsában dolgoztam. Felmerültek reformkísérletek, és itt az volt kihívás, hogy mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Voltak összeütközések. Ennek az osztálynak nem kevés köze volt az István a király rockoperához vagy a győri baletthez. Lehetett azt érezni, hogy rohad a rendszer, de azt nem tudta senki, hogy merrefelé. És mert a jaltai rendszer fennállt, úgy gondoltam, hogy a rendszeren belül lehet mozogni; ami egyébként nyíló volt. Ezért szoktam azt mondani, hogy a ’80-as évekhez képest az Orbán-rendszer egy záródó rendszer, ezért nem kádárista, hanem posztmodern Rákosi-rendszer, ahol a rohadás jelei nem, vagy csak itt-ott látszanak még. Visszatérve a reformkörösökre, szerintem ők voltak azok, akiket még a KISZ KB sem tudott elhelyezni a rendszeren belül. És, amikor 1989 tavaszán Pozsgay Imre végül nem csinálta meg az új pártot a kecskeméti MSZMP reformkörös találkozó után, akkor én már a szakszervezetnél dolgoztam.

Ezért csatlakoztál először a szociáldemokratákhoz és nem az MSZP-hez?

— Az MSZDP mögött volt és lehetett volna bázis. De gyorsan rájöttem, hogy onnan akarják folytatni, ahol 1947-ben abbahagyták. Egyébként a Kisgazdapárt is és a Kereszténydemokrata Néppárt is. De onnan nem lehetett folytatni. És kudarcba fulladt az a halvány kísérlet is, hogy megmarad az egységes szakszervezet. A szakszervezethez tagság kell és vagyon, aminek az útja az, hogy a résztvevők választják meg az üzemi tanácsokat 4 évre, és az ott megszerzett legitimáció alapján a részvényeket folyamatosan újra lehet osztani, és a részvényekből lehet finanszírozni a szakszervezetet. Ez bizonyos mértékű polgári gondolkodást is feltételez. Ehelyett mindenki elnök akart lenni. És ha sok szakszervezet van, akkor sok elnök van. Időközben a szakszervezetet is otthagytam. És igen, nem volt kérdés, az MSZP-hez mentem.

Az elmúlt hetekben többször is beszéltél jóléti államról, polgárságról és ezek hiányáról. Hogyan meséled el ezt itt a homoki vidéken?

— A polgár műveltségi kultúra. Tanulni vágyás. De a polgári szabadság azok számára fontos igazából, akik semmilyen formában nem függnek direktben az államtól, vagy nem lógnak az állami klientúrákon. A vállalkozói szféra ma totálisan kiszolgáltatott. Járok mindenféle közéleti terekben, és ezután még több helyre fogok menni. Nem foglalkoztatnak azok a kérdések, hogy van-e értelme, vagy nincs. Fel fogom keresni Bács-Kiskun megye legtöbb települését.

Lesz Ágasegyházán MSZP alapszervezet?

— Ebben a tagolt társadalomban úgy tűnik, hogy most talált az MSZP egy hangot, ezt a szindikalista hangot, amit a sok éves szakszervezetis küzdelemmel töltött Komjáthi Imre visz a maga módján. És szerintem meglehetősen hitelesen.

Szindikalista is vagy? — Mindig is az voltam. Döntő esemény a politikai szocializációmban, amikor a szakszervezeti mozgalomban kezdtem el dolgozni. És most ez a feladatom, hogy ezt a hangot szétvigyük a megyében. 1991-ben is így kezdtük.

Ma nem 1991-et írunk.

— De itt van egy párt. A meglévő pozíciót se veszítse el az önkormányzatokban, és cél, hogy legalább legyen egy uniós képviselője. Én most abban tudok segíteni, mint annak idején, hogy megrázom a közösséget.

Sosem volt az MSZP erős bástyája Bács-Kiskun megye. Sokan el is temették már a pártot.

—Tudom.

Menthető ez a párt?

— Szép feladat. Nem? Úgy döntöttem, hogy igen.

Azért a kecskeméti MSZP, mert itt laksz?

— Igen, adta magát. Másrészt így a helyes. Lehettem volna a III. kerületi szervezet tagja is, mert az állandó lakcímem ott van.

Mazochizmusból?

— Ez így helyes. Itt élek. És itt fogok meghalni.

Beszéltél a Momentumról is, hogy oda is beléphettél volna.

— Elviekben igen, de amúgy meg értelmetlen lett volna. Azt hiszem, hogy én voltam az első médiamunkás, aki interjút kért még Fekete-Győr Andrástól. De ez az ő világuk. Sokat én nem tudok hozzátenni, nagyon más irányba mennek. Már úgy értve a más irányt, hogy más kultúra. És azért sem, mert az én nemzedékemnek is van felelőssége abban, hogy merre mennek a dolgok. Ma rendkívül népszerűek az orbáni politikai üzenetek, ennek a miértjét értem. Én az ellenzéki politikának és azon bázisnak a reakcióit nem értem. Még 2018-ban érzékelhető volt ebből a körből az, amit ma az ellenzéki politikai elit nem fog fel, hogy a verseny nem Ungár Péter, Gyurcsány Ferenc és más ellenzéki vezetők között van, hanem az összellenzék és Orbán között. Tetszik, vagy nem tetszik, de ez van.

De azt már kipróbálták és ismét 2/3 lett.

— Szoktam mondani az ismert példát. A szétforgácsolt ellenzék 1989-ben megszervezte az Ellenzéki Kerekasztalt. Takács Imrétől Tölgyessy Péterig, akik hitelesek voltak, összehoztak valamit, amiről széleskörben tudtunk, és ismertük annak tartalmát.

Egy nagy létszámú, delegáltakból álló nemzeti kerekasztalt szeretnél látni?

— Legalább az ellenzéki oldalról. Nem árnyékkormányra van szükség. Nem elegendő annyit mondani, hogy mi az unió tagjai akarunk maradni, hanem azt kell elmondani egységesen, hogy miért fontos az unió. És az sem elég, hogy le a diktatúrával, és éljen a demokrácia, hanem mondjuk azt is el, mert vannak erre magyar szavak, hogy a demokrácia szorosan összefügg a szociális jóléttel.

Hogy akarod leültetni az ellenzéki vezetőket egy asztalhoz?

— Nem akarok én leültetni senkit. Fogják föl, hogy el kell viselni egymást, különben örök életükre egzisztenciális ellenzékiek lesznek. Gyurcsány is, és mindegyikőjük is. Már harmadik éve, hogy Magyarországon kivételes állapot van és rendeleti kormányzás. A parlament, mint intézmény, megszűnt. Magyarország megszűnt parlamentáris demokrácia lenni.

Akkor ki kellene jönni?

— Teljesen. És ennek vállalni kell az összes evidenciális következményét. És erre persze értelmes magyarázatot kell adni a nép számára.

Minden pártnak el kellene mondani azt, hogy kivonulunk a parlamentből és létrehozzuk a közös ellenzéki kerekasztalt?

— Ebből az következik, hogy van egy közös döntés, és az, hogy ezt a döntést mindenki külön és külön is megérlelte

Beszélsz Gyurcsány Ferenccel?

— Kétszer beszéltem vele életemben. Egyszer bemutattak egymásnak, nagyon régen. Legutóbb a napokban beszéltem vele, mert meghívtak a DK TV-be egy vacsorára, ahova olyan vendégeket invitáltak, akik felléptek már a DK tévében. És akkor találkoztunk.

Gyurcsány Ferencről azt mondtad korábban, hogy a politikája minősíthetetlen, sőt, sok évvel ezelőtt azt is, hogy az MSZP-ét szörnyecskék lepték el. Ma is ezt gondolod?

— Mondtam én cifrábbakat is. Nem mellékesen azt is, hogy a Gyurcsány meg fogja ásni a szocialista párt sírját. Meg is történt. De ma politikai helyzet van Magyarországon. Leszámítva a nácikat, ez a kínálati piac van. Amikor elalszom, és ha álmodok, akkor tudok szebbet is álmodni. Az ellenzéki pártoknak lépniük kell.

2007-től 2017-ig voltál a Fidesz tagja. Nem érzékelted, hogy az Orbán-rendszer merre épül? Miért vártál 2017-ig a kilépéssel?

— Hát először is engem 2010-ben levettek a képernyőről. Ez az egyik dolog. A másik dolog az, hogy a G-nap nem a G-napon kezdődött. Korábban kezdődött a belső politikai vita és én ebben a Simicska Lajossal tartottam. A G-nap után már szórakozásból sem léptem ki. Hajtott a kíváncsiság hogyan reagál a Fidesz szervezet. Sok embert megismertem itt. Az én műsoromban olyanok szerepeltek, akik csak később kerültek képernyőre, Békés Márton vagy Szántó Miklós. Azt gondoltam akkor, miért csináljunk olyan műsort, akikkel mindenki interjút csinál, és akkor néztem körül.

Nem írt rád Békés Márton, amikor híre ment, hogy belépsz az MSZP-be?

— Az a Békés Márton, akit én megismertem, és megkedveltem, nagyon szégyelli magát valószínűleg.

Miért gondolod? Magas beosztásban a kurzus ideológusai közé sorolják.

— Az egy másik dolog, csakhogy én ismerem. És ezt belső értelemben mondom. Okos, intelligens. Érti ő.

Beszélsz Simicska Lajossal?

Nem beszéltünk 2017 novembere óta. Látszott rajta, hogy föladja.

Találkoztál Orbán Viktorral?

— Egyszer eltöltöttem vele egy napot 1994-ben az MSZP választási győzelme után.

De, amikor a Fidesz tagja voltál?

— Nem.

Erős embernek számítottál Simicska Lajos mellett?

— Nem hiszem. Nem csináltam semmi olyat. Egyrészt nem erősködtem, mert minek, meg azokban a dolgokban, amiben erősnek kellett lenni, nem vettem részt. Azt tudtam, hogy olyan voltam a Fidesznek, mint egy falat kenyér. Tisztséget nem akartam.

A széthulló MSZP-t szimbolizáltad és beléptél a Fideszbe.

— Nem. Én mindig akkor váltottam, és minden esetben így volt, hogy az a cég, ahova mentem, az nem látszott jó üzletnek. Ez így volt 1990-ben az MSZP-vel, és a Fideszbe is akkor léptem be, amikor a Fidesz bukott 2006 után. Akkor az MSZP Medgyessyvel és mindennel az élen iszonyú erős volt.

Belső késztetésből?

— A szocializációm ebben nagyon fontos. Cegléden, ahol a nagymamám házmester volt, a lakótömb egyharmadában szovjet tisztek és családjaik laktak. Rengeteg gyerek volt ott, és én bejártam velük a laktanyát, ott jártunk moziba, gyerekként szabad kibejárásunk volt. És ott megtanultam, meg belém is épült az, hogy van egy pozíció. Ez a pozíció pedig az volt, hogy miközben „ölték” egymást, mert voltak ott tatárok, örmények, ukránok, grúzok, oroszok, mindenfélék; – szóval, ha valaki velem került konfliktusba, márpedig ez gyerekként előállt, több ízben az általam nem hitt valaki megmentett. De ha én kerültem konfliktusba bármelyik gyerekkel, akkor mindig az volt a válasz: összeálltak és azt mondták, hogy mi szovjet gyerekek vagyunk. És akkor én ezt a pozíciót megtanultam, megszoktam.

A parlamenti székig mégis eljutottál.

— Mindig küzdeni kell. Az első sokk akkor ért, amikor 1994-ben a szocialistákkal megnyertük a választásokat. Gyönyörű volt az első forduló, rendkívül sok élményennel. Csak részben volt az igaz, hogy az MSZP-nek mekkora bázisa van. Az első feladatom az volt, hogy kaparjam össze, élőben építsem ki a szakszervezeti kapcsolatokat. Igazából azért volt oda Szekeres Imre, hogy én ismertem a szakszervezeti telefonszámokat, és nekem föl is vették a telefont. Az MSZP-seknek nem vették föl. A szakszervezetek számára az MSZP komcsi volt. Kósáné Kovács Magdától a szakszervezet megvonta az egyéni választókerületben felajánlott kampánytámogatást, Baka Andrástól nem, aki az MDF színében volt jelölt. Ki volt mondva, hogy ezekkel a komcsikkal nem paktálunk.

Engem akkor a munkaerőpiaci vákuum is berántott, mert akkor már egy éve munkanélküli voltam. Ahogy mondtam, megszűnt az a koncepció, hogy egységes szakszervezet van. Nagy Sándor behívott, és mondta, hogy miután ez a koncepcióváltás történt, ezért legyek szíves az osztálynak kétharmadát elküldeni. Nem tettem. Azt mondtam, hogy ezt majd ti végzitek el. Én elmegyek.

Találkoztál már a kecskeméti MSZP tagokkal?

— A tagsággal még nem, a taggyűlés hétfőn lesz. [Azóta lezajlott a taggyűlés – a szerk.]. Amikor először a székházba mentem, meglepett, hogy ott volt Komjáthi Imre szocialista parlamenti képviselő, megjelent a megyei elnök és Herczog Edit volt európai parlamenti képviselő is. Híre ment, hogy be akarok lépni az MSZP-be. Még a DK-ból is hívtak, hogy akkor te leszel jövőre Kecskeméten a polgármesterjelölt, és hogy te akarsz lenni a pártelnök? Mindenféle kérdésekkel kerestek. Pedig akkor még tényleg alig néhány embernek említettem a belépési szándékomat.

És fogod jelöltetni magad Kecskeméten polgármester-jelöltnek?

— Nem! Hát úgy nézek én ki, mint hivatalnok?!

És képviselőjelöltnek?

— Minek?

De hát politikus vagy.

— Az.

Ellenzéki jelöltből helyben hiány mutatkozik. És olyanból is, akinek víziója és politikai gondolatai vannak. Fel fog merülni tehát, hogy Csintalan Sándornak mégis csak kellene jelöltséget vállalnia.

— Kizárt. Én annyit elmondtam Király Józsefnek is, ha úgy gondolják, én szeretném körbejárni a megyei pártszervezetet. Ez a misszióm. Egyrészt meg tudom tenni, hogy kövessem az országos eseményeket, másrészt én másként és mást beszélek, mint ami megszoktak, adott esetben a média kíváncsiságát elég rendesen fölkeltem.

Kritikus leszel az MSZP-vel?

— Buzdítani fogom az MSZP-t. Azt állítom, hogy van ma a baloldalnak mondanivalója. Komjáthi Imrével egyet gondolunk és én szeretném megtámogatni.

De a zuglói ügyben? Ismert, hogy a kerületi televíziótól közpénzek csorognak át szocialista alvállalkozókhoz.

— Hát erre kíváncsi vagyok. Tényleg. Nincs információm, hogy a zuglói szervezetet feloszlatják. Ekkor lenne igazi következménye.

Ezt szeretnéd?

— Igen. Botrány, ami ott van, Kránitzostól, Tóth Csabástól, mindenestül.

Budaházy György szabadon bocsátása fölkavart?

— A sebeket felszakította, de tudomásul vettem. A megverésem és ez az egész szituáció beépült az életembe. Elkaptak a garázsnál. A Gajdics Ottót tudtam akkor hívni, aki értesítette a mentőket és a sajtót. De ez már régen történt. Nekem messzire visszanyúló bajom van ezzel az egész náci közeggel. Igazából azzal, hogy vajon ki finanszírozza őket. Budaházy felmentése egyáltalán nem lep meg. Budaházy érdektelen. Lehetett már látni mindenféle médiumokban, hogy elkezdődik az emberarcú bemutatása. Attól viszont totálisan kiakadtam, hogy körítettek hozzá egy apoteózist. Ezért is szoktam azt mondani, hogy a királynő [Novák Katalin köztársasági elnök – a szerk.] felkente a nácizmust Magyarországon. És ezzel bizony egy olyan fajta szervezeti visszaigazolás zajlik, aminek még lesz ára. Miután azt is tudjuk, vagy tudni kéne, hogy ebben egyébként az oroszok nyakig benne vannak. Ez a kontextus zavar.

Találsz nyugalmat?

—Látod. Ez egy kurva jó hely. Itt kedvesek az emberek. És itt van a családom is. És a kutyáim is.

— Nekiveselkedtem, de kezdhetem újra. Kint felejtettem és reggelre miszlikbe tépte Iszaak Babel, aki ha már orosz barna, legalább legyen zsidó neve; – a kedvencem. Nagyon szeretem a kutyáimat. Ugye isteni ez a hely?! Gyönyörű szerintem. A téltől kicsit féltem. De itt ez is nagyon szép. Először is télen is süt a nap. És olyan fények vannak, mint máshol nincs. Utáltam a ködöt a városban, mert a kosznak volt a szinonimája. Itt a köd is csoda.

Köszönöm az interjút.

— Én is.