Szubjektív és egyben objektív. De semmiképpen nem teljeskörű. Ezek jellemzik cikkünket, tessék így olvasni! Tudjuk, hogy egyrészt semmi értelme összehasonlítani egy tengert a magyar édesvízi lehetőségekkel. Másrészt nagyon is érdemes. Mert aki nem kimondottan a mediterrán világba akar belekóstolni, hanem a víz-víz alapon közelíti meg a kérdést, azzal megfűszerezve, hogy egyszer talán érdemes lenne kipróbálni a tengert, annak esetleg érdekes olvasmány lehet. Aki kifejezetten mondjuk a Balatonra kíváncsi, annak hiába is írnánk, hogy az Adria fele annyiba kerül (nem kerül). Aki pedig szűk sikátorokban akar sétálni kabócák és sirályok hangjára, miközben a sós levegőt akarja érezni az orrában, annak hiába írnánk, hogy a Balaton sokkal olcsóbb (nem az).
Kezdjük azzal, hogy egy valami biztosan növeli a tengerparti nyaralást, és ez az útiköltség többszöröse. Bár ugyan jelenleg olcsóbban tankolhatunk Horvátországban (minden kúton, legyen az pályán vagy városban, ugyanannyiba került az üzemanyag), azért Kecskemét környékéről minimum 600 km-t kell utaznunk, a Balaton pedig 200 km alatt elérhető. Ez egy jelentős tény. Miként az is, hogy amennyiben sietünk és autópályán haladunk belföldön és külföldön, ez is olyan összeg, amely Horvátországban többszöröse (kapus rendszer van) az itteni 10 napos matricának. Ezek nyilvánvalóan tízezrekkel alapból növelik az kiadást. A szállásoknál nem érdemes sokáig leragadni, mert lényegében itt is és ott is van olcsóbb és drágább és nagyon drága is. Ami kicsit messzebb van a parttól az napi 20 ezezért is elérhető, és az összeg végül bármekkora lehet igények és minőség szerint.
De ami talán igazából lényeges, hogy maga az élet milyen drága itt és ott
E sorok írója nem annyira jártas a belföldi nyaralásokban, így bevallottan fogalma sincs, mennyibe kerül egy lángos a Balatonon jelenleg, így se a hamburger, se a pizza árakkal nincs tisztában, de még csak a rántotthús és sültkrumpli páros árával sincs tisztában. Viszont most jött vissza Zadarból, és ott látta, mi mennyi. Ez a város könnyen elérhető, végig autópályán lehet haladni. Nem a legközelebbi kirándulóhely (700 km – oda és vissza is egyetlen 10 perces megállóval kb. 8 óra volt az út – oda éjjel, vissza nappal), de vannak nála messzebbiek is bőven. Se nem északon, se nem nagyon délen nincs, ami azért is lehet lényeges, mert régebben (és talán most is) a déli városok úgy igyekeztek odacsábítani a közelebbi lehetőségekben gondolkodó turistákat, hogy kedvezőbb árakkal dolgoztak. Hogy a hotelekben milyen lehetőségek vannak az ellátásra, azt nem tudjuk. Inkább az önellátó utazóknak tudunk támpontokat adni, mire készüljenek. Nem tesszük hozzá mindenhez a magyar árakat.
Anno Olaszországban megéreztük az árak közti különbséget, most itt nem
Mi nagyobb áruházakban várásoltunk, ami itt az Auchan vagy a Tesco. Ezeken a helyeken mindig szinte mindenből van akció, érdemes ezeket a termékeket keresni. Zsömle van 0,15 euróért, bagett már inkább 1 euróba került. Olyan kenyér, mint nálunk (nagy kilós fehér), nem igen van. Inkább kisebbek, nevezzük bucinak. Felvágottak, sajtszeletek simán kaphatók annyiért, mint itthon. Tejet sikerült 0,7 euróért venni, márkás német sört is kaptunk 2 literes verzióban 2,5 euróért. Az itthon is ismert üdítők azért drágábbak voltak, a 2 literes verzióért akár 3 eurót is kértek. Ásványvízből bő választék van. Nekünk végül a 0,7 euróba kerülő RomerQuelle jött be. Ez elég szénsavas is volt és nem volt olyan kesernyés íze, mint a Kiseljak-nak például. A helyi borok szinte kizárólag szárazak, az édesebb szájúak az import borokból válogassanak inkább. Itt 3 eurótól indulnak az árak. Csirkecombot mi akciósan vettünk 3 euróért, enyiért mindennap volt. Görögdinnyét találtunk 0,5 euróért is boltban, finom is volt. A ropogtatókat drágának találtuk, ezekért simán elkérnek 2,5-3 eurót és nem is túl nagyok a zacskók. Aki szereti a bureket, jól nézzen szét, mert nem mindenhol lehet kapni a körcikkes, finomabbik verziót. Általában a körbecsavartat adják, és nem is mindig túró van benne, hanem valamilyen túrós krém. A körcikkes verzió az óvárosban 3,5 euró volt, az óváros szélén 2 euró. A pizzaszeletek is ennyibe kerültek itt és ott. Az éttermekben a pizzák átlagosan 14-16 euróba kerültek. Ennyiért volt nagyjából spagetti is. Aki valamilyen halat enne, az számítson egy 25 eurós összegre körettel együtt. De salátával már 30 euró felett lehet egy adag. Komolyabb haltálak ennek a többszöröse lehetnek. Gyerekeknek rántotthúst krumplival 7 euróért kaptunk. Az üdítő, akár itthon, jóval drágább az éttermekben, mint a boltban. Például étteremben 3 euró volt egy 3 decis ásványvíz, de a mellette lévő üzletben 0,6 euró volt a 7,5 dl-es ugyanabból a fajtából. A sör is 3 euró környékén mozog, már ami a kicsi dobozos horvát söröket illeti, amelyek egyébként finomak. A bor decije is ezzel az árral számolható. Általánosságban elmondható, hogy minden étterem előtt van kint étlap. Sajnos azonban, hogy mit kap az ember, csak akkor derül ki, amikor előtte van. Lefotózott adagokat kevés helyen láttunk. Talán érdemes a kiválasztott helyen várni és nézelődni kicsit, ki mit eszik, és ha megtetszik egy adag, akkor olyat kérni. Angolul mindenhol beszéltek, a legkisebb boltokban is. Mi kellemetlenséget nem tapasztaltunk. A strandok nagyon tiszták és felszereltek. Még a legkisebb városi strand is megfelelő volt. Amerre jártunk, ott ingyenes volt a strand. Vízibiciklit nem béreltünk, de vízre telepített ugrálóvárat próbáltak a gyerekek. Egy óra 13 euró volt.
Nekünk biztosan megérte
Amit biztosan állíthatunk: megfelelő helyen és megfelelő termékeket válogatva nem kerül többe egy tengerparti bevásárlás, mint itthon. De még olcsóbb is lehet. Olcsóbb szállások ott is vannak. A miénk például napi 35 ezer forintba került. Ezért kaptunk egy tágas nappalit étkezővel, három hálószobát, két WC-t, felszerelt konyhát, óriási hűtőt, modern televíziót, két teraszt, egy hatalmas teraszi grillt, a kertből ehettük a házi paradicsomot. A fiam örömére mellettünk egy focipálya volt (ez döntött a szállások között), egy kisbolt kb. 100 méterre. A strand kb. 300 méterre. Szemben az óváros, gyalog is odaértünk 20 perc alatt. 2 km-es körzetben áruházak. Csendes hely volt, magánszállás. Nem írtam listát, mennyit költöttünk. De nem hinném, hogy az a hét vaskosabb volt egy itthoninál. Már ami az étkezéseket illeti. Az üzemanyag és az autópálya díja az olyan költség volt, amit simán megspórolhattuk volna, ha azon a héten itthon maradunk. De vajon láttunk volna tengeri halakat? Megtapasztalhattuk volna a sós víz kedvező hatásait (minden nyavalya eltűnik a bőrről, jobban fenntart…)? Ehettünk volna igazi, eredeti bureket, amit a fiam ott kedvelt meg és folyton azt kellett venni? Láttunk volna pálmafákat? Sétálhattunk volna csillogó kövű szűk sikátorokban? Kipróbálhatta volna a fiam, hogyan kell megköszönni horvátul vagy angolul valamit? E sorok írója nem is tagadja, hogy imádja a tengert. Sokkal inkább, mint bármelyik tavat itthon. Gyerekekkel közösen pedig felejthetetlen élmény volt. Minden pillanata.
