Május 18-án, 89 éves korában elhunyt a magyar kosárlabdasport egyik meghatározó tagja, a kecskeméti kosárlabda alapítóinak egyike, a legendás edző, Guóth Iván.
Győrben született 1930. szeptember 16-án, majd a családjával 1939-ben Kecskemétre költözött, a Református Kollégiumban érettségizett, majd 1951-ben a Kecskeméti Tanító- és Óvónőképző Intézetben diplomázott (később, 1960-ban a TF edzői szakát is elvégezte). Ezt követően néptanítóként Törökfáiban, az ottani tanyasi iskolában dolgozott, de életébe hamar beköltözött a kosárlabda. Kecskeméten előbb még játszott, ám nagyon fiatalon edzősködni kezdett. 1956-ban a Piarista Gimnázium fiúcsapatával országos középiskolás bajnokságot nyert, majd 1964-ben a férfi együttes, a Kecskeméti Petőfi az ő irányításával jutott fel az élvonalba. Élete végéig büszke volt arra, hogy Kecskeméten a Petőfinél nem csupán csapatot épített, hanem olyan összetartó közösséget, amelynek tagjai korszakokon átívelő barátságokat kötöttek.
1972-től már, mint profi edző, előbb Székesfehérváron, a Videoton vezetőedzőjeként dolgozott (abban az időszakban a Vidi lett a Vidék Bajnoka), azután a SZEOL AK férfi együttesének munkáját irányította, majd Kecskeméten, Nagykőrösön és Szekszárdon volt vezetőedző. Közben hat évig a magyar válogatott másodedzői feladatait is ellátta. 1996-tól folyamatosan Kecskeméten dolgozott az utánpótlásban. Utolsó munkahelye a Kecskeméti Nemzeti Kosárlabda Akadémia volt, 2019-ben még edzéseket tartott gyerekeknek a Béke Téri Iskolában.
Több évtizedes kiemelkedő, példaértékű pedagógusi és kosárlabdaedzői munkássága elismeréseként 2010-ben a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Életmű Díját, 2011-ben Kecskemét Sportjáért Díjat, valamint a Köztársasági Elnök Díszoklevele Éremmel kitüntetést vehette át, utóbbit dr. Schmitt Páltól. Elismerő kitüntetést kapott a MOB Tiszteletbeli Tagjától, dr. Aján Tamástól, aki a díjat személyesen adta át.
A hétfő reggel elhunyt Guóth Ivánt felesége, öt gyermeke, testvérei, valamennyiük családja és persze a magyar kosárlabdasport nagy családja gyászolja, temetéséről később intézkednek.
Szerző: Komáromy András (fotó: Fejér Megyei Hírlap)
