A magyaroknak sok mindenre van mondásuk, és szeretjük is ezeket használni. A villámokkal kapcsolatban gyakran halljuk, hogy nem csapnak kétszer ugyanoda.
De vajon igaz ez?
A rövid válasz: nem. Ha a hiedelem igaz lenne, a villámhárítók sem tudnának működni. Hogy egy villám hova csap, azt sok minden befolyásolja. Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk, hogyan keletkeznek a villámok. A villám egy természetes légköri jelenség. Egy nagy energiájú elektromos kisülés, amelynek áramerőssége átlagosan 20-30 ezer amper, de akár elérheti a 300 ezer ampert is. Ez 300 millió milliamper (mA). Ezzel szemben egy embernek a 25-30 mA feletti érték már szívbénulást okozhat.
Honnan származik ez a sok energia?
A felhők vízmolekulákból állnak, amelyek egymással ütközve és súrlódva elektromos töltéssel látják el a felhőt. Mivel a légmozgás a felhőben általában fel-le irányú, az elektromos töltések szétválnak a felhőn belül. A negatív töltések a felső, míg a pozitív töltések a felhő alsó részében halmozódnak fel. Ez hatással van a felhő alatti talajra, amelynek elektronjait a felhő eltaszítja, így a talaj és az azon elhelyezkedő épületek pozitív töltésűek lesznek. A felhő és talaj közt így erős elektromos mező jön létre. Amikor a két közeg elér egy kritikus töltöttségi szintet, legyőzik a közöttük lévő szigetelést – a levegőt – és megkezdődik a villám képződése. Először a felhő aljából indul meg az ún. vezéráram. Nem sokkal ezután a talajból, vagy egy épületből – attól függ, hova csap éppen a villám – indul ki az ellenkisülés. Amikor kettő találkozik, megindul egy lentről felfelé irányuló töltéskiegyenlítés és az egész kezdődhet elölről.
A legáltalánosabb villámlás bizony alulról csap felfele
A pozitív töltések a hegyes kiálló pontokon tömörülnek a leginkább, ezért a villám szereti az ilyen helyeket. Ez a pont lehet egy épület teteje, egy fa, egy villámhárító, vagy ha egy sík mezőn állunk, akár mi magunk is.
Szeretjük a mondásokat, de attól még nem feltétlenül van tudományos alapjuk
Tehát a villámok, a környezethez képest magasan fekvő, kiálló, hegyes pontokat „kedvelik”, így gyakran előfordulhat, hogy egy ilyen pontot többször is villámcsapás érjen. Az Empire State Buildinget évente 25-100 villámcsapás éri, de egy alkalommal az is előfordult, hogy 15 percen belül 15-ször csapott villám az épületbe.
