Petri Csathó Ferenc tért vissza a szegedi porból és felejtésből November 11-én, egy kecskeméti péntek este. A Resti Kornél ‘Eredetimegjelöléssel ellátott és utasellátó’ Zenekar irodalmi estet tartott a kor(ty)társ költő emlékére a Piaci Ételbárban. A zenekar már ismert, kedvesen összekuszált, de annál is élőbb irodalomtörténetében Németh Janó szegedi versmondó idézte fel Petri Csathó füstglóriás, söntéseket kísértő alakját.
A füstglóriát maga Resti Kornél, az irodalmi időutazó fonja pipafüstjével a költőnek – legalábbis Papp Máté lírai világokon átívelő meséjében. A zenekar kellő tisztelettel és megértéssel nyúl a költészethez, legyen szó a beatkorszakról vagy 15. századról. A tisztelet azonban nem zárja ki, hogy játékosan és eredeti jelentéséhez hűen dolgozzák fel Raimbaut de Vaquerias, Weöres és a többi kötelező nagy irodalmi név művészetét.
Resti Kornél szépirodalmi mítoszában méltó helye van a ’74-es évnek és a Duna partján üldögélő Jimi Hendrixnek, a modern legendáknak. Ebbe a mítoszba foglalva ismertük meg Petri Csathó Ferenc szegedi költőt (1945–1997), “kockás térítőt”. A meghívón “asztaltáncoltatást” ígért a zenekar, és erre a kulturális szellemidézésre ideális helyszín volt a kockás terítős Piaci Ételbár!
A retro időkapszulában könnyen elképzeltük, hogy Petri Csathó is itt koptatja a székhuzatot a konyhából kiszűrődő zajok, a vendéglős lányok korzója és pohárcsörgés közepette. Az Ételbárban az est ideje alatt a költő saját fröccsét is felszolgálták: a “távolugrás” 4 deci szóda és 1 deci fehérborral készült.
Németh Janó szegedi versmondó teljes átéléssel mondta el Petri Csathó komolyabb hangvételű verseit, kíséret nélkül. Azon kevesek közé tartozik, akik igyekeznek ápolni a kevéssé ismert szegedi költő emlékét. Előadása hitelességét növelte, hogy láttuk, a zenekari játék alatt, a szünetekben sem hagyta el a szerepét.
A sötétségbe tekintő karakter komolyságát Resti Kornél időn kívüli iróniája és csillapíthatlan életszomja ellenpontozta. Papp Máté mesélő a zenei részek alatt lisztet fújt a közönségre, sámándobbal idézett meg ősibb hangzásokat, vagy épp buborékot fújt a varázslat kedvéért. Németh Janó többször is fellépett már a zenekarral, és azt mondta a Kecsup munkatársának, az első perctől remekül megértették egymást:
