Betört ablakok, hulló vakolat, por, törmelék és szemét mindenhol, a falakat vastagon borítja a penész, a lapostetőn és helyenként már az épületek belsejében is fák nőnek. Kecskemét-Kisfáiban az egykori Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet lassan harminc éve bezárt és azóta az enyészeté, pontosabban: a természet elkezdte visszahódítani. Kiváló forgatási helyszíne lehetne egy, a modern civilizáció pusztulását vizionáló filmnek, egy olyannak is akár, mint a nagy sikerű The Last of Us sorozat. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. nemrég meghirdette árverésre két részletben, összesen 109 millió forintért az állami tulajdonú ingatlanokat. A licit eredményének kérdeztünk utána és bejártuk az elhagyatott helyszínt is.
A múlt…
1926-ban a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kamara létesített mintagyümölcsöst Kecskemét-Kisfáiban, mégpedig azzal a céllal, hogy bebizonyítsák: bármilyen száraz és szélsőséges az Alföld éghajlata (még a száz évvel ezelőtti klimatikus viszonyokról beszélünk), és a talaj sem a legtápanyagdúsabb, akkor is lehet jól és gazdaságosan gyümölcsöt termelni. Napszámosokkal végeztették el a munkát, de az eredmények nem voltak megfelelőek, ezért kertmunkásképző iskola alapítása mellett döntött a kamara, amely már 1929 tavaszán meg is nyitotta kapuit Kisfáiban. A diákok elméleti és gyakorlati oktatásban is részesültek.
A kertmunkásképző iskola a második világháborúig 140 katasztrális hold – körülbelül 80 hektár! – mintagazdasággal rendelkezett, a mai jogutód szerint európai hírű volt. Az iskola a második világháborút is túlélte, 1948-ban államosították, és kísérleti gazdaságok működtették. 1949-72 között szakiskolai képzés zajlott a falai között, majd középfokú intézetként végezték a szakmai képzést. 1981-ben viszont el kellett költöznie az iskolának, mert az épületeket a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kapta meg (a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet 1984-től viseli Kocsis Pál szőlőnemesítő nevét, és 1988 óta van a mai helyén a belvárosban, a Szent Imre utcában).
A kutatóintézet egyik régi munkatársától megtudtuk, a nyolcvanas években a már meglévők mellé több új épületet is felhúztak, például egy szőlészeti-borászati laboratóriumot és egy üzemi konyhát is. Utóbbiban az intézet közel kétszáz munkatársán kívül több kecskeméti iskola diákjainak is főztek, és innen vitték az ebédet a szintén régóta bezárt miklóstelepi szőlészeti-borászati kutatóintézet dolgozóinak is.
Itt, Kisfáiban volt az országos szőlészeti-borászati kutatóintézet könyvtára is. Csaknem nyolcezer kötetes állománnyal rendelkezett, köztük rengeteg muzeális értékű könyvvel, így például egy 1600-ban, latin nyelven íródott, Párizsban kiadott szőlészeti művel.
…és a jelen
Az egykor virágzó kisfái intézetet információink szerint 2000 körül zárták be. A héten bejártuk keresztül-kasul: a volt iskolát, a műhelyeket, a kertet, a laboratóriumot, az étkezdét, az irodákat. Minden üresen áll és az enyészeté.
Az látszik, hogy régebben járhattak itt hajléktalanok és graffitisek is, de leggyakrabban talán tolvajok és törni-zúzni vágyók. Ami értékes és mozdítható volt, nagyjából minden eltűnt, az ablakok pedig kitörve, a bútorok szétverve-feldöntve, a mennyezeti lámpák szétszerelve. Sok helyen embernagyságban átütötték a gipszkarton válaszfalakat, leszedték a tapétát, de a vakolat egyébként magától is hullik.
A természet lassan, de biztosan elkezdte visszavenni a területet. Több teremben a padlóról nőnek a fák; mondjuk ezek még csak húsz-harminc centiméteresek, a lapostetőkön már egy-két méteresek is vannak. A belső udvarokban egészen a falig nyomult a növényzet, az ágak több helyen belógnak a betört vagy nyitva hagyott ablakon át. Az előadásoknak, rendezvényeknek korábban helyet adó kis színpad is pár év múlva eltűnhet a bozótban. Néhány irodában ottfelejtett iratok, telexek emlékeztetnek a harminc-negyven évvel ezelőtti hétköznapokra.
Árverésen az ingatlanok
Olvasónk hívta fel figyelmünket arra, hogy nemrég árverésen megpróbálták értékesíteni az ingatlanokat. Utánanéztünk a dolognak, és kiderült: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. június végén valóban meghirdette elektronikus árverésre a volt kutatóintézetet. Két részletben, azaz két külön licit keretében, ugyanis az épületek két helyrajzi számon szerepelnek.
- Az egyik ingatlan 26 390 négyzetméteres, kivett középiskola besorolású, három épülettel. A legnagyobban voltak régen a tantermek, a kertészeti tanműhely, irodák és – úgy tudjuk – a laboratórium helyiségei is. Ugyancsak ehhez a helyrajzi számhoz tartozik egy régi műhely-tároló és kazánház, valamint az egykori növény előkészítő, üvegház is. Ennek a kikiáltási ára bruttó 73 millió 406 ezer forint volt.
- A másik helyrajzi számon lévő ingatlan 5040 négyzetméteres, kivett telephely, szintén három épülettel. Ebben benne van az egykori igazgatósági épület az irodákkal (információink szerint a könyvtár is itt volt), a korábbi titkárság és még egy oktatási célú épület. A licit ennél 35 millió 370 millió forintnál indult.
Az árverési hirdetmények egy vagy több épületnél felhívják a figyelmet, hogy:
- „közel harminc éve használaton kívül van”
- „összességében felújítandó műszaki állapotú”
- „burkolatok, felületképzések elavultak”
- „nyílászárók hiányosak”
- „vakolatok helyenként leomlottak”
- fűtetlen
- „közművekkel nem rendelkezik”
- „villamos áram és a vezetékes víz lekötött”.
Az egykori kutatóintézetnek valószínűleg nem az összes épületét hirdették meg, mert a felsoroltak között nem tudtuk beazonosítani például a volt étkezőt.
Nem mellékes körülmény, hogy – mint a hirdetményben szerepel – a volt kisfái kutatóintézet repülőtéri biztonsági övezetbe, zajgátló védőövezetbe, honvédelmi létesítmény közelében lévő biztonsági övezetbe, valamint radar védő-terület és akadálysíkkal lefedett terület alá tartozik, a korlátozások részletszabályait a helyi építési szabályzat tartalmazza, és „erre tekintettel az Ingatlanon történő bármely építés esetén a Honvédelmi Minisztérium megkeresése és engedélye szükséges”.
Mi lett a licitek vége?
Mindkét árverést június 27-én 18 órakor hirdették meg, június 29-én 9-től 10-ig lehetett megnézni az ingatlanokat, a licit július 4-én kezdődött és július 11-éig tartott. A licitlépcső 200 ezer forint volt.
Az ingatlanok állami tulajdonban vannak, korábban a Budapesti Corvinus Egyetem volt a vagyonkezelő, most mindkettőnél az MNV Zrt. a tulajdonosi joggyakorló, viszont a kisebbik az ingatlan-nyilvántartás szerint a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében áll.
Megkerestük az MNV Zrt.-t, hogy az árverések eredményéről érdeklődjünk. Rákérdeztünk arra is, mi volt az oka, hogy az egyik ingatlannál fekvésként belterület van feltüntetve, a másiknál külterület, holott egymás mellett helyezkednek el.
Az MNV elismerte, hogy az iskola (a 26 ezer négyzetméteres) tétel adatainál „a fekvés megjelölésnél adminisztrációs hibaként valóban belterület került feltüntetésre”, de megjegyezték, hogy az árverési hirdetményben, és az e-hiteles tulajdoni lapon is jelölve van az ingatlan külterületi fekvése (ez így is van).
Közölték érdeklődésünkre azt is, ezek az ingatlanok nem tartoznak a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény hatálya alá, „így értékesítésük nem kifüggesztés köteles”, adataik pedig bárki által megtekinthetőek „a transzparenciát és a nyilvánosságot teljeskörűen biztosító” Elektronikus Aukciós Rendszeren keresztül (EAR), ahol az állam tulajdonában álló, az állami feladat ellátásához nem szükséges vagyontárgyakra lehet licitálni.
„A vagyontárgyak személyes megtekintésére minden esetben a licit időszak megkezdését megelőzően biztosítunk lehetőséget, az árverési hirdetményben meghatározott helyen és időben. Amennyiben egy vagyonelem iránt korábbiakban Társaságunk részére érdeklődést jeleztek, úgy az EAR felületen történő meghirdetést követően az érdeklődőket tájékoztatjuk az értékesítésről” – hangsúlyozta az MNV.
És talán a legérdekesebb kérdés: elkeltek-e az ingatlanok? Mint kiderül, egyelőre nem. Az MNV közlése szerint értékesítésük „eredménytelenül zárult, így ajánlattétel hiányában szerződéskötésre nem került sor, azonban figyelemmel arra, hogy állami feladat ellátásához nem szükségesek, így árvereztetésük a későbbiekben még várható”. Bár megjegyezték, „csakúgy, mint a megtekintések számát, úgy az ajánlattételeket is befolyásolják az ingatlanok egyedi jellemzői”.
A vagyonkezelő arra is felhívta még a figyelmet, hogy ha egy vagyontárgy árverése sikeresen zárul, az ajánlattevőnek meg kell felelnie az állami vagyongazdálkodásra vonatkozó előírásoknak, miszerint állami vagyont kizárólag természetes személy, valamint a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti átlátható szervezet részére lehet értékesíteni. További feltételként az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló kormányrendelet előírja, hogy állami vagyont nem lehet értékesíteni olyan ajánlattevő személynek, aki az adótörvény alapján nem minősül köztartozásmentes adózónak, vagy az MNV Zrt-vel szemben lejárt tartozással rendelkezik.
