„Lehet és kell is bízni az orvosban, mert mindent meg fogunk tenni, amit tudunk. Bizalom nélkül nehéz gyógyítani és gyógyulni is. Azt viszont látni kell, hogy sok helyen nem teljesülnek a minimumfeltételek, amelyek előírják, hány orvosnak, szakdolgozónak kell lennie egy adott osztályon, és milyen infrastruktúrára van szükség” – mondta.
Mivel nemzetközi piacon szerepel az egészségügy is, így nálunk is ugyanannyiért lehet MR-gépeket és gyógyszereket venni, mint más országokban. Ezért „az egyetlen, amin érdemben spórol az állam valamennyit, azok a bérek” – mondta a MOK elnöke, majd hozzátette, hogy „a magyar orvosok most kevesebb mint fele annyit keresnek, mint az osztrákok, a szakdolgozóknál pedig még rosszabb az arány.”
A magyar állam fokozatosan vonul ki a szociális ellátás, az egészségügy és oktatás területéről, ami „mind olyan terület, ahol politikai szempontból nincs gyors megtérülés, az ország távolabbi jövőjét illetően azonban meghatározó” – mondta.
Álmos beszélt a magánellátók szerepéről is, ami nem csak a jövőben kap fontos szerepet, de a jelent is meghatározhatja.
„A kormányzati terv ugyan nem nyilvános, de a lépésekből az rajzolódik ki, hogy a magyar egészségügyi ellátásban a magánellátóknak nemcsak kiegészítő, hanem nagyon is fontos szerepük lesz. (…) Azt természetesen nem állítom, hogy az állami rendszerben nem lesz csípőműtét, csak mondjuk másfél évet kell rá várni. A magánban pedig jóval hamarabb sorra kerül, már akinek lesz arra pénze. A jelenlegi lépések olyan irányba mutatnak, hogy azt gondolom,
aki megteheti, különítsen el az egészségügyi ellátására is egy összeget.
Ugyanúgy, ahogy nyugdíjra vagy a gyerek oktatására, amit sokan az állami rendszeren kívül oldanak meg. Ez egy nagyon aggasztó jelenség” – mondta Álmos Péter.
via Telex
