A széki lile nagyon ritka madárfaj, de idén már több fióka is van a Kiskunságon

0
Az egyik fióka, amely májusban még pelyhes apróságként kapta meg a jelölést / Fotó: Sápi Tamás - KNPI
Hirdetés

A széki lile országos állománya még a 10 párt sem éri el. Gyakorlatilag már csak a Kiskunsági Nemzeti Park területén költ rendszeresen, a Fertő-tónál ritkán, alkalmi fészkelései figyelhetők meg. Ezért különösen örvendetes, hogy idén már több fióka is van a Kiskunságonadja hírül a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága.

A széki lile meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter / Fotó: Bárdos Tibor – KNPI

A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente. Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.

Soltszentimre térségében két fiókát sikerült meggyűrűzni a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársának 2020. május elején. Júniusban Apajon megfigyeltek három, valószínűleg ott kikelt fiatal példányt, Miklapuszta északi részén pedig egy fiókát vezető szülőmadarat.

A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve. / Fotó: Bárdos Tibor – KNPI

A széki lile meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.

Hirdetés

A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.

A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja / Fotó: Bárdos Tibor – KNPI