Két kormányközeli útépítő osztott fel egymás között egy több tízmilliárdos projektet, ami akkor lenne jogszerűtlen, ha bizonyítani tudnák, hogy a felek előre egyeztettek. Sem a közbeszerzési hatóság, sem a versenyhivatal nem vizsgálta az ügyletet, így fel sem merült szabálytalanság.
A G7 ebben a cikkben mutatta be, hogyan került az ország egyik leggazdagabb építőipari vállalkozójának, Rencsár Kálmánnak a vagyonából sok milliárd forint a kormányközeli körökkel ismerten jó kapcsolatot ápoló Szíjj László érdekeltségeihez. Bár hosszabb időre nyúlik vissza a két vállalkozó ismeretsége, szorosabban az elmúlt években kezdtek együttműködni.
Ennek a folyamatnak az egyik fontos eleme a 2019-ben indított tender volt – a 83-as főút építésére kiírt közbeszerzés. Már az elején látni lehetett, hogy hatalmas pénzekről van szó, a költségeket előzetesen is közel 82 milliárd forintra becsülték, a tényleges ár azonban ennél is 10 százalékkal magasabb, több mint 90 milliárd forint lett – kilométerenként durván 2,5 milliárd forint.
A tendert ketté is osztották a nagy összeg miatt: Győr és Pápa közötti 36 kilométeres utat Tétnél elvágták, így két nagyjából egyforma hosszú szakasz jött ki. Ugyanaz a négy piaci szereplő indult el a két tendernél: Duna Aszfalt (Szíjj László), Soltút (Rencsár Kálmán), Strabag (osztrák háttérrel), és egy nemzetközi és magyar cégekből álló háromtagú konzorcium.
A Pápa és Tét közötti szakaszt a Duna Aszfalt, a Tét és Győr közötti részt pedig a Soltút kapta. A szerződések aláírását követően kezdődtek a furcsaságok. Miután hivatalosan leszerződött a Soltút a projektre, a jelek szerint a munka felét átadta a közbeszerzésen jóval magasabb ajánlatot adó Duna Aszfaltnak.
A hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszerbe feltöltött dokumentum szerint a Duna Aszfalt egy banki ügylethez adott biztosítékként egy olyan szerződést, amit Rencsár Kálmán cégével kötött 2020 szeptemberében. A leírás alapján a Duna Aszfalt tíz kilométernyi út kivitelezéséről állapodott meg a 83-as útnak azon a szakaszán, amit eredetileg a Soltút nyert el.
Röviden: bár az állami megbízást nem Szíjj László cége kapta az érintett szakaszra, végül mégis ők építhették az utat.
Egy közbeszerzésnél ideális esetben a lehető legalacsonyabb olyan ajánlatot adják a szereplők, amelyen még az elvárt nyereséggel el tudja végezni a munkát. A Soltút ajánlata másfél milliárd forinttal olcsóbb volt a Duna Aszfalténál. Így viszont nehezen elképzelhető, hogy mindenki jól jár azzal, ha a Soltút a munka egy részét továbbpasszolja. Vagy ők buknak a drágább Duna Aszfalt kifizetésével, vagy a DA azzal, hogy a lehetőségeinél olcsóbban vállalja el a munkát.
Az érintett cégek nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy mekkora összegről szólt a kivitelezési szerződés. A Duna Aszfalt egy közel 5,5 milliárd forintos banki követelést biztosított a szerződéssel, ami nagyságrendileg azért megmutatja, milyen értékű megállapodásról lehetett szó.
A Közbeszerzési Hatóság szerint nem volt jogszerűtlen az ügylet, azt írták, hogy bár egy ajánlattevő ugyanabban a közbeszerzési eljárásban más ajánlattevő alvállalkozójaként nem vehet részt, ez azonban nem zárja ki, hogy később, a tender lezárását követően, a szerződés teljesítésébe mégis bevonják. A korlátozás ugyanis csak a magára az eljárásra* vonatkozik, ha a közbeszerzésen már eredményt hirdettek, akkor nincs ilyen kitétel.
Az a gazdasági szereplő (nem nyertes ajánlattevő), amely ajánlatot tett a közbeszerzési eljárásban, annak lezárását követően, azaz az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzétételétől, a szerződés teljesítése során a nyertes ajánlattevő által alvállalkozóként bevonásra kerülhet – fogalmaztak a válaszban.
Vagyis az eredményhirdetésig nem, utána viszont már lehet alvállalkozó a közbeszerzésen vesztes cég.
Egy közbeszerzési szakértő szerint viszont van egy eset, amikor egy ilyen megbízás egyértelműen jogellenesnek tekinthető: ha felmerül a gyanú, hogy a felek már korábban (az eljárás alatt) megegyeztek az alvállalkozói szerepről. Egy ilyen paktumot nehéz bizonyítani.
Kormányközeli cégek ügyeit néhány kivétellel nem vizsgálja semmilyen hatóság. A Soltút és a Duna Aszfalt közötti szerződésnél is ez volt a helyzet: a GVH és a közbeszerzési hatóság sem folytatott vizsgálatot.
Hozzá kell tenni, hogy a hatóságok a Duna Aszfalt szerepéről nem értesültek törvényszerűen. Bár az új alvállalkozót kötelező bejelenteni, de csak az ajánlatkérő felé. A Soltút így jó eséllyel csak a NIF-nek jelezte Szíjj cégének bevonását. Az állami vállalatot, illetve jogutódját, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztériumot pedig ezek szerint nem zavarta a megállapodás.
Jogilag nem lehet kérdőre vonni a szerződést, mert a két cég a közbeszerzési eljárás lezárása után kötötte azt meg. A tenderen tavasszal hirdettek eredményt, a kontraktust pedig szeptember 1-jén írták alá.
Viszont a tényleges beruházás még nem indult meg a szerződés szignálásakor. A munkaterületet hivatalosan szeptember 21-én adták át, vagyis a Soltút a munka felének átadásáról még azelőtt szerződést kötött a Duna Aszfalttal, hogy a fejlesztéshez hozzákezdett volna.
Az nem életszerű, hogy egy cég úgy vág neki egy közbeszerzésnek, hogy a munka felét mással akarja megcsináltatni, de a pályázat idején még nem tudja, kivel. Ez komoly kockázatot jelenthet, mert ha nem talál olcsó kivitelezőt, sokat bukhat a tenderen vállalt áron. Ha viszont a Soltútnál nem úgy készültek, hogy mással csináltatják a fejlesztést, csak kaptak egy jó ajánlatot a Duna Aszfalttól, akkor pedig az a kérdés, a DA miért nem indult már a közbeszerzésen is ezzel a kedvezőbb árral.
Van még egy érdekesség a 83-as útra kiírt közbeszerzés utóéletében: a Duna Aszfalt a tenderen szintén induló, de a többieknél jóval magasabb ajánlatot adó konzorcium két cégét is megvásárolta. A Dömper Kft. és a Pannon-Doprastav Kft. tavaly év végén került Szíjj László csoportjához. Mindez azt jelenti, hogy a DA, amely dolgozott a 83-as saját maga és – mint láttuk – a Soltút által elnyert szakaszán is, akkor sem maradt volna ki a projektből, ha a harmadik induló fut be.
via G7
