Újabb nagyszabású, egész estés rajzfilm munkálatai fejeződtek be a napokban. Közel három év megfeszített munkája után a Kecskemétfilm Kft. műtermeiben elkészült a Toldi. A film rendezőjét, Jankovics Marcellt kérdezték a nem mindennapi adaptáció nehézségeiről és a filmkészítés örömeiről.
– Az ember tragédiája elkészülte után azt nyilatkozta, hogy több filmet már nem készít. Mégsem így lett, hiszen befejeződtek az Arany János Toldijából készült animációs filmjének munkálatai. Hogyan sikerült meggyőzni, hogy elvállalja a film rendezését?
– Szokássá vált, hogy az idősebb művészek lenyilatkozzák, ez volt az utolsó alkotásuk, aztán mégis kötélnek állnak és meggyőzik őket még egy munkára. Hasonló történt velem is. Mikulás Ferenc, aki nem csak producerem, hanem régi jó barátom is, elmondta, hogy nem igazán van vállalkozó a készülőben lévő film rendezésére. Eleinte hezitáltam, nem akartam elvállalni.Egykori munkatársam, Gémes József, Daliás idők címmel a ’80-as évek elején készített egy olyan animációs filmet, amelybe a Toldi trilógiát egybesűrítette. Kiváló alkotás lett, úgy éreztem, hogy részemről nem lenne tisztességes, ha az ő különleges filmje után én is egy Toldi filmbe kezdenék. A felkérés azonban elvetette bennem a magot, mely lassan ki is kelt és elfogadtam a felkérést.
– A Toldi mennyiben más, mint a korábbi rajzfilmjei?
– Éppen az imént emlegetett barátom, Richly Zsolt mondogatta, hogy „Marci, te mindig ugyanazt a filmet csinálod!” Igaza volt, mintha az életutam filmjei egyek lennének, mindig csak a nézőpont és a megközelítés az, ami változik. Egyes témák visszatérően megjelennek a filmjeimben, mint például a menekülés az üldözők elől. Ott van ez a János vitézben, a Fehérlófiában, a Csodaszarvasban és természetesen a Toldiban is. Engem bizonyos témák vonzanak, azok köré tudok építeni, ehhez pedig megkeresem azt a stílust, ami a témához a legjobban illik.
– Mennyire volt nagy kihívás megalkotni a film kettős vizuális ábrázolását?
– Páratlan lehetőség, de egyben nagy kihívás is volt. Számomra nem a grafikai stílus a döntő, hanem hogy nekem mi jut arról az eszembe, mit tudok elmondani a képekben abból, amit Arany szóban, szóképekben fogalmazott meg. Sokan azt hihetik, hogy könnyű lehetett adaptálni Arany János Toldiját, hiszen rengeteg természeti kép van benne, melyeket „csak” meg kell rajzolni. Ez az első fejezetre valóban igaz, de a többire már nem. A szöveg nem sokat mond el arról, hogy milyen volt, illetve, hogy milyennek képzelte el Arany János a középkor világát. Így ezen a területen szabadon alkothattam, természetesen anélkül, hogy Arany János munkáját megsérteném. A film más műfaj, ezért olyan elemeket, részleteket is beletettem, amiket Arany nem írt meg. Mindezek nemcsak szórakoztatóak, hanem egyben jobban is értelmezik a művet. Említenék erre is egy másik példát. A hatodik énekben, amikor Miklós megöli a farkasokat, és hazamegy a mamájához, akkor van egy nagy szerelmes anya-fiú összeborulás. Ez nagyon szép, de egy dolgot rettenetesen hiányoltam belőle: hogy az anya nem foglalkozik azzal, hogy a gyerekének sebei vannak, tetőtől-talpig piszkos, éhes és szakadtak a ruhái! Ilyenkor egy anya természetesen rögtön megmosdatja és megeteti a fiát. Az ilyen, meg nem írt eseményekkel a történet képileg jól gazdagítható.
