Összegyűjtöttük a 2023-as év érdekesebb és fontosabb sztorijait, amik nemcsak jól mentek, de amiket az utcán is visszahallottunk, idéztek, és érezhetően szerettek olvasóink és kollégáink. Milyennek láttuk Kecskemétet az elmúlt évben?
Az oktatás ügye számunkra kiemelten fontos. Hisszük, hogy a jó iskola hozzájárul a fejlettebb demokratikus és kritikai érzékhez, ezért is követtük nyomon a kecskeméti diákok kiállását, illetve az Arany János, a Kodály, a Bányai Júlia és Magyar Ilona pedagógusainak munkabeszüntetését, akik felemelték szavukat a közoktatás jobbításáért. És, mert nem akarják elhagyni a pályájukat, miután ezt már így is több száz tanár megtette a Kecskeméti Tankerületben. Ezért is írtuk meg a kémia tanár magányos sztrájkját, aki oly hitelesen közvetíti szakmájának a szeretetét: „Sztrájkolok azért, mert én tudom, hogy az iskola lehet jó intézmény. Sőt, az iskola a legjobb társadalmi intézmény!” Az iskola hiába lehetne a legjobb hely, ha azonban egyre több kecskeméti család már csak hitelből tudja megoldani az iskolakezdést, mutattuk be a kihívásaikat riportunkban, ahogy arról is csak a KecsUP írt, hogy szülői segítséget kérnek a fenntartói feladatok ellátásra a kecskeméti Kodály Iskolában.
Új rovatunkban, a Peremhelyzetek-sorsokban átélhetőbbé és befogadhatóbb közelségbe hoztuk a köztünk élő kisebbségben, elnyomásban, és vagy kezeletlen és periférián felbukkanó velünk élő társadalmi problémákat, kiemelve a jó módszereket és a példamutató életutakat is. Szót ejtettünk az élelmiszerszegénységről, az iskolapszichológusi rendszer végnapjairól, személyes sorstragédiákról, cenzúragyanús könyv visszapostázásokról.
A külterületen élők naponta küzdenek munkába jövet és haza. Ráadásul sok idős ember él a kecskeméti külterületeken, ahol nemcsak a hulladékszállító jármű, de a mentőautó is nehezen jut be a házakhoz. Az ő szemszögükből írt riportjainkban és videóinkban mutattuk be a nem városiaknak való vidéket, vagy amikor a Diófás közön lapátot, csákányt, kapát ragadtak a helyiek. De megesett az is, hogy cikkünk után burkolatjavítási munkákba kezdtek a kátyúkkal teli Bethlen körúton.
A múltévhez hasonlóan, mikor vakokkal, gyengénlátókkal és kerekesszékesekkel közlekedtünk a barátságtalan padkák között, idén is sokat közlekedtünk. Számos írásunkban számoltunk be a kerékpározás küzdelmeiről, akár az Izsáki úton, akár más furcsábbnál furcsább fejlesztésekről. Az autósoknak nem jó hírt is megosztottunk arról, hogy az Izsáki út négysávosításának 2. ütemét (a Vízmű utcától az Auchanig) felfüggesztették. És fotógépünkkel jártuk be a bezárt Lakitelek-Kunszentmárton vonalat, ahol az utolsó vonat nyáron ment el. De ott voltunk, amikor a menyasszonyi autó helyett tandem biciklivel ment az ifjúpár a Városházára, hogy összekössék életüket.
Az év egyik legnagyobb kérdése talán az volt, hogy épül-e vagy sem akkumulátorgyár Kecskeméten, amiről először egy államtitkár beszélt. Az ellenzéki Szövetség a Hírös Városért ellenzéki frakció nem támogatna akkumulátorgyárat Kecskeméten, a Fidesz szerint nincs szó akkugyárról, de kalodába se dugnák előre a fejüket. A KecsUP kérdésére a Mercedes-Benz Group AG azt válaszolta, hogy akkumulátorgyár nem épül, de 70 ezer négyzetméteres lesz az akkumulátor össze-(vagy be-)szerelő üzem a kecskeméti Mercedes-gyárban, ahol vizet csak kézmosáshoz és a légkondikhoz használnak majd.
Figyelemmel kísértük a szépen felújított Városháza újbóli megnyitását, és a benne folyó városi közgyűlés munkáját. A politikusok közötti csatározások közül többet is megörökítettünk: a visszatérő Horthy-freskó ügyében, mely elől a függönyt a megrendelő akarata szerint húzzák be, és el; hogy a Fidesz szerint „szőnyegbombázás” a sok ellenzéki kérdés, és hogy ellenzék és kormánypárt között csak abban van egyetértés, hogy a volt KTE-pálya a város „csúf foltja”. Minden vita ellenére mindeközben a kevés kérdező és a kevés képviselő jelenléte miatt mára kiüresedett a közmeghallgatás. Megírtuk többek között, hogy új szemlélet miatt Kadafalván elnapolták az új lakópark építését; dízel csuklós buszokat vesz Kecskemét, és tesztelik a hidrogénhajtásúakat; mintaprojekt lehetne, ha nem természetvédelmi területre terveznék a napelemparkot. Részleteztük milyen új településrendezési kihívások elé néz Kecskemét, és sok vállalkozás miért nem bérel üzletet a városban.
Politikai oldalaktól függetlenül megírtuk, hogy mi szerepel a kecskeméti ellenzéki és kormánypárti képviselők, alpolgármesterek vagyonnyilatkozatában, és hogy a polgármester továbbra is többet keres a kecskeméti egyetem alapítványánál, mint városvezetőként. Két cikkünk is borzolta a politikai kedélyeket, az egyikben arról írtunk, hogy kecskeméti kormánypárti politikusok nevei is szerepltek a Schadl-Völner-ügy nyomozati anyagában. De politikai szempontból a múlt év legérdekesebb politikai fordulata mégis az volt, hogy Dobos József szocialista politikus maga mögött hagyta az MSZP-ét és a Szövetséget, mellyel mandátumot nyert 2019-ben.
Jártunk a Termostar biomassza fűtőművében, és írtunk a parancsnokváltásról, amelyről még a katonai sajtó cikkét is törölték. Utánajártunk a kecskeméti munkaerőhiány kérdéseinek, aminek az enyhítésére a távol-keleti dolgozókat is várják a helyi cégek. A kecskeméti vármegyei kórházat pedig arról kérdeztük, hogy miként orvosolja a milliárdos adósságát, a várólisták csökkentését és az orvoshiányt.
Békésebb időben Jászberényi Sándor írót novelláiról kérdeztük volna, ehelyett a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háborús frontot többször is megjárt haditudósítót faggattuk a KecsUP Est vendégeként. Teltházzal és kortárs költők felolvasásával ünnepeltük első, közösségi finanszírozású verseskötetünk megjelenését.
Désirée Bonis, a Holland Királyság Nagykövetségének budapesti nagykövetével Magyarország Európában betöltött kulturális és politikai helyzetéről beszélgettünk, míg a kecskeméti születésű Szent-Iványi István külügyi szakértővel pedig arról, hogy volt, amikor tényleges befolyással voltunk a világpolitikában. Riczu Norbert, a Hírös Rescue Team egyesület alelnöke pedig a tragikus törökországi földrengés mentéséről beszélt lapunknak. Kíváncsiak voltunk a mozgássérült KTE-szurkolók véleményére is, hogy mit jelent számukra ott lenni a lila-fehérek hazai meccsein. És azt is bemutattuk, hogy vannak még, akik demokratikus polgári szalont szerveznek, azt érzékeltetve, hogy van még igény a polgári életmód tiszteletére. Nem vele ellentétben, de a néhai mezővárost idézte fel nekünk Földházi József Béla, aki juhait az arborétum melletti Kápolna-réten legelteti, a forgalmat egy percre megállítva.
Júniusban önkormányzati választásra készül új egyéni választókerületi határokkal Kecskemét. A Fidesz kihívóit kérdeztük mire számíthatnak szavazóik. A Polgári Válasz és a Mi Hazánk is önállóan indulna, míg az LMP, a DK, a Jobbik, az MSZP, a Momentum inkább szövetségeseket keres, míg a Kutya Párt ösztönözni szeretnék az embereket. A szimbolikus vitákból is kijutott bőven: a kecskeméti Librikben is megjelentek a fóliázott könyvek, s egy részüket visszapostáztak, de voltak, akik a színesre festett padokat sem nézték jó szemmel. Belógtunk Matolcsy György beszédére a kecskeméti Campuson, ami a meghívó szerint sajtónyilvános eseményt volt, a helyszínen már táblával jelezték ennek az ellenkezőjét.
Mindenki meglepetésére a KTE nagyon szépen zárta első évadját az NB1-ben, amit a kecskeméti szurkolók látványos vonulással ünnepeltek. Ott voltunk több hazai és idegenbeli mérkőzésén a csapatnak, de elutaztunk a lila-fehér csapat rigai nemzetközi mérkőzésére is. Interjúztunk Vajda Zoltán ultrafutóval, aki a hihetetlen eredményeinek titkát osztotta meg velünk. És megírtuk, hogy szintén kiemelkedően magas sportteljesítményt mutatott be a kecskeméti Kovács Marianna a portugáliai kick-box világbajnokságon.
2023-ban is sokat írtunk Kecskemét zöldítését segítő civil aktivizmusról, faültetésről, vagy a zöldfelületek csökkenéséről, illetve szűkösségéről, és a fákat védeni célzó kezdeményesékről. Európa-értünk rovatunkban a kecskeméti civilekről, környezetvédelemről, az elsivatagosodó Homokhátságról, a demokráciáról írtunk európai és kecskeméti kontextusban.
És a végére sok finomságot is kóstoltunk. Gasztró rovatunkban kecskeméti és Kecskemét környéki termelőket, séfeket, étterem- és kávézó tulajdonossokat, cukrászokat, lángosost, és remek lekvárokat főző nagymamát szólaltattunk meg, majd elmélyültünk Kecskemét régi történetei között is. A Kecskerégen – Kecskeméten régen helytörténeti portálunkon az elfelejtett városi történetek után kutatunk. Megismerheti Halla Böske úr sztoriját. Nyomon követhetik, miként formálta a kiskörút kiépítése Kecskemét belváros képét, de emlékezhetünk az 1993-as kecskeméti sikerre, amit a népszerű Játék határok nélkül elnevezésű vetélkedőn ért el a kecskeméti csapat.
Olvasóinknak ezúton köszönjük, hogy követnek minket, és témákkal és ötleteikkel segítik a munkánkat. Mi továbbra is szabadon fogunk írni, kérdezni fogunk, és kritikai és demokratikus érzékkel fogjuk végezni a munkánkat.
